Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Mikor a templomot építették, itt a környéken nem lehetett deszkát kapni, purtus (fűrésztelep) se volt és a mi elődünk, Potornai, elment Máramarosba. Ott szereztek deszkát és úgy csinálták meg a padokat a templomba. Akkor nagy jutalmat akartak neki adni, de nem fogadták el és kaptak széket a templomban. Ez a Potornai-szék, ez firul-fira szállott. Két pad ez (az egyik férfiaknak, a másik nőknek), tizenketten beletérnek. Most már akárki beleül! A frontig (1944) nem igen ült bele más. Ez volt a második szék, az első volt a tanítóknak, a nagyobb uraknak. Adatközlő: Kovács Károly, sz. : 1878. 3. Az ón apám, Molnár István a koporsót is megcsinálta, kanapét, asztalt, mindenfélét. Eladásra is csinált, de csak rendelésre. Szálasok hozták a fát Füredre vagy Örvényre. Kézi gálerrel (keretfűrész) vágták el a fát, ezek voltak a hasított-fák. Csak a nagyját vágta el fűrésszel, aztán fejszével, bárddal faragták. Ezelőtt az emberek csak felnőtt korukban kezdtek el ipart tanulni, csak akkor fogták fel a mesterséget (valószínűleg a barkácsolókra céloz). Még iskolába se jártak azelőtt. Az én apám se tudott rendesen írni. Adatközlő: özv. Kovács Istvánná, sz. : 1875. 4. Benyó Károly itt született Igaron, asztalos mester volt. Apja Rimaszombatba való gazdatiszt volt. Vásárra nem járt, csak itt dolgozott. Önálló volt. Megrendeléseket csináltak nála a szomszéd községekből is. Koporsókat csinált, a koporsókat a jobbmódúak behúzatták fekete bakacsinnal. A Márky lányokét bordó plüssel húzatták be. Aranyos betűket vágott papírból, azzal volt díszítve. Festették is a koporsót : öregeknek feketére, fiataloknak (gyerekeknek) világoskékre, bordóra, szürkére. A fejfát nem ő csinálta, csak a katolikusoknak fenyőfából keresztet. — Benyó wr-nak szólították, egyformán köszönt neki mindenki előre, még a legidősebbek is. Pantallóban járt, mindig fényes cipőben, sose volt rajta csizma. Iparosok mindég nadrágban jártak, csak a parasztok jártak gatyában. Adatközlő: Nemes Béláné, volt bíró felesége, Benyó K. lánya. 5. Benyó Károly asztalosmester volt, 1925-ben halt meg, 82 éves korában. Az ő korában, de nem míg fiatalember volt, még Aranyi Gyula is asztalos volt, az apámnál volt inas Waldmann Dezső, aki most Pesten lakik, de ő csak 4—5 évig élt itt. Akkor nem volt ipar nélkül senki (tehát nem volt kontár) a faluban. Az én apám földműveléssel egyáltalán nem foglalkozott, s az apósom se. Az asztalosnak nem kellett elmenni dolgozni, az megélt a mesterségből. Fiatalabb korában presbiter is volt. (Az ács-asztalos mesterség mellett) volt neki temetkezési vállalata is. Volt itt egy zsidó, az is tartott koporsókat (bizonyára inkább a hitsorsosai számára). Nagyapám maga csinálta a koporsót, de a zsidó kereskedő Pestről hozatta. Adatközlő: Mészáros Károlyné, sz. : 1887, Benyó K. lánya. Asztalosok 1949-ben: Kovács Gábor, Tolnai János; kárpitosok: Emődi István; Cs. Nagy József.