Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

A nyakba dugónak szalmát kell tenni. Szalmát összekötnek kévébe, oszt beledugják, de csak akkor, ha nagyon hideg van. Ha enyhe tél van, nem szabad, mert meleg van odabe, oszt megromlik. Körülbelül 65—70 éve még akadtak egy veremre, amiben gabona volt. Másikra már nem emlékeznek. Azóta komorában ferslógban, zsákban tartják a búzát. Ásnak egy gödröt (sír-verem), ellátják fával, nádat, meg szalmát tesznek rá és ráhányják a földet, mint a sírra, de ezek nem állandóan, 3—4 évig tartanak. A másik verem (körte-alakú) az állandó, csak a kalitkát kell gondozni, hogy ne álljon be. Fából csinálunk olyan kalitka formát, beszegjük náddal, cirokkal és a szájára tesszük. Adatközlő: Fekete Lajos sz. 1870. Kútások ós veremásók 1949-ben: id. Jóvér János'sz. 1889; Teleki Sándor sz. 1894; Nemes Béla; Fekete Lajos sz. 1870. Asztalos A ház berendezését, a bútorzatot előállító ipar, az asztalosság Tiszaigaron a múlt században éppúgy, mint napjainkban kevésbé jelentős szerepet játszik a lakosság igényeinek kielégítésében. A szomszéd helységek nagy vásárai mint a bútor beszerzésének hagyományos és racionális módja (kollekció — választási lehetőség — olcsóság) olyan konkurenciát jelentettek a falusi asztalosnak, amellyel képtelen volt megbirkózni. Ennek ellenére a múlt század derekától kezdve mindig volt a faluban asztalos, bár nem annyira a berendezés, mint inkább a házépítéssel kapcsolatos asztalosmunkák — ajtók, ablakok — elkészítésére. Az anyakönyvben 1856ban már szerepel Torna József asztalos, majd 1858-ban Majos Miklós asztalosnak „munkabérbe" fizet valamit az egyház. 1867-ben kezdi meg működését Benyó Károly, aki 1925-ben bekövetkezett haláláig a faluban dolgozott. 1877-ben Kovács István, 1881-ben Becky Ignác és Puhánszky Márton, 1891ben pedig Fazekas József segéd neve említtetik. 1880-tól 1910-ig Igaron dolgozott Aranyi Gyula, majd Waldmann Dezső és végül napjainkig Kovács Gábor. A házberendezéssel, a bútorzattal a tervezett monográfia külön fejezete foglalkozik, amely produktumain keresztül az asztalos mesterség alakulását is tárgyalja. A magunk részéről csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a bútorzat mellett az igari asztalos munkájának egyik igen fontos összetevője volt még a koporsókészítés. A hagyomány szerint Benyó Károly a jobbmódúak, s főként az urak részére fekete, bordó plüssel, bakacsinnal

14 behúzott koporsókat is készített. Olyan híres mester volt, hogy még a szomszédos községekből is jártak hozzá rendelést tenni. Míg a reformátusok fejfáját a kerékgyártók vagy a barkácsolók készítették, addig a katolikusok számára az asztalos készítette sírkeresztet is. Adattár 1. Hallottam az apámtól, hogy a templomban a katedrát valami Dengi János nevű ember csinálta (1784?). író is volt, verseket írt, volt neki egy könyve, az ő neve volt aláírva. Adatközlő: Szabó Péterné, sz. : 1895.