Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

12 coll, a szélessége 6 coll. A nádkíve kötele 10—12 nád. A nádkötőmester tudja már, hogy mennyi 6 coll. A kötelet 6 colosra megtöri, leteszi a földre, ráteszi a két lábát. Akkor a kötélre rakja a nádat, felfele a lába között 12 colira. Akkor a jobb oldali nádat a két sarkon megtörte, a bal oldalit felhúzta hozzá és a bal sarkon megcsimbókolta. Csinálnak még tetőt kákábul, gyíkínybül meg zsúpbul (rozs szalmából), a csattogó csak disznóólra jó. A Meggyesben termett ez a csattogó (3 élű, kis bunkója van neki), Jusztusz Gyuláé volt és ingyen adta, mentek érte a szegények! Jó tető lett abbul, mert csak erős annak a töve. Ezért nem kellett fizetni, csak vágni kellett. Ki kellett takarítani a földjét, hogy ne szemeteskedjen. A nád a legelső. Nem korhad. Nem rohad, csak hosszú időre. Eltart száz évig, de javítani csak kell. Amelyik kíve dudvásabb, hamarabb reparálni kell. Azután a gyíkíny következik. Azután a káka, azután a zsúp. A gyíkíny nagyon jDuha, de csak tartós, ha jól van csinálva. Nem árt neki a nap, a kákának árt, az göndörödik fel. A zsúp a leggyengébb, az már szalmábul van. Szípnek-szíp mikor megcsinálják, csak gyengébb természetű. Adatközlő: Hívő Tóth Márton, sz. : 1877. 4. Apámnak volt egy háromszöge, azon volt egy ólomgolyó, azzal vízszintezett. Ügy is vízmértékeltek, hogy egy tányér vizet tettek oda, azzal mérték meg, hogy egyenes-e a fal. Mégis olyan mesterember volt, hogy a faluban nem volt még egy olyan! Adatközlő: Kovács Gyula, sz. : 1901. 5. Mikor betetőztük a házat, felszúrt a gazda a tetejire nyáron egy leveles gallyat, ilyenkor meg egy rudat. Mindenkinek van rajta valami, aki a háznál (az építésen) dolgozik: kendő, zsebkendő. Mikor elgyön az este, levesszük és mindenki elviszi a magáét. Adatközlő: K. Tóth Sándor, sz. : 1929. 6. (Dusza János házépítése barkács módra) Húsvét után való hétre ígérte a mester, de nem jött, így magunk kezdtünk neki. Először elkezdtük bontani a régi házat, még márciusban. Körülbelül egy hónapig tartott. Teljesen elbontottuk. Még a múlt esztendőben megcsináltam egy kis kamrát, hogy meg tudjunk addig húzódni. Annak az építése öt napig tartott. Nappal bontottuk és este, meg hajnalban ide hordottuk a vályogot. Akkor ide hoztuk a faanyagot is, a cserepet. Saját igával, tehénnel. A régi rombul és a vályogvető gödrökrül kétszáz szekér földet hordtam ide, mert mintegy 60 cm-es tőtést kellett csinálni, mert itt valamikor régen úgy nevezték, szárazmalom volt. Meg is tanáltam két oszlopnak a helyit. Mikor el lett szántva és vetve, akkor áztat csináltuk, az alapot és ha jött közbe kapállás, akkor az abba maradt, mentünk kapálni. Mikor a kapállással végeztünk, megint hozzáfogtunk. Körülbelül fele volt csak jó a réginek. Körülbelül ezer valamennyi vályogot úgy vettem még tavaly. A régi vályogból is amit tudtunk használni, behasználtuk. Az alaphoz tégla kellett volna, vagy terméskő, de nem volt tehetségem.