Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)
mint a mészárosoké. 1949-ben 7 férfit emlegettek, akik értenek a disznó leöléséhez és feldolgozásához. 1892-ig vágóhíd nélkül, a mester udvarán vágtak, a hagyomány szerint annak kapuja alatt folyt ki a vér az utcára. 1892ben építettek deszka vágóhidat a hullaház mellett. 1910 óta vezetnek vágólajstromot, azóta húsvizsgáló is van a faluban. 1!)45 óta csak egy mészáros működik Tiszaigaron. A hajdani két vásárló réteg közül a zsidóságot a fasizmus gyilkolta le vagy üldözte el; a másik felvevő réteg, a földesurak a század eleje óta folyamatosan költöztek el a faluból, maradékaikat pedig a háború utáni,,osztályharc" számolta fel. A mészáros, a számos böllér ténykedése ellenére is, meg tud élni mesterségéből, mert új felvevő réteg alakult ki, az újonnan földhöz juttatottak tömege és a mezőgazdaság kollektív szektorának dolgozói. Adattár 1. Fekete István csak olyan magába nyőtt hentes volt, nem volt tanfolyamon se, csak úgy dolgozott, de csak sertés vágásra. 1908-tól 1924-ig dolgozott. Glausius Fábián 1910 körül Szőlősrül járt ki ide. Virtigli mester volt. Ennek édesapjának volt a bátyja Igaron hentes és mészáros: Glausius Dávid, ő 1893-ban halt meg. Kunhegyesen halt meg, mert odament a gyerekihez, mikor elöregedett. 85 esztendős lehetett, mikor meghalt, s egész életiben itt lakott. O volt egyedül hentes. ,,Dávid bácsi"-nak szólították. Önálló volt. Az állatokat vásáron is vette, meg itt helyben is. Minden szombaton vágott, vágóhídja nem volt. Körülbelü 1892-ben csináltak a hullaház mellett vágóhidat. — Volt neki árendált földje, de parasztemberekkel csináltatta meg. Utána a fia volt, Glausius Samu, amíg katona nem lett, aztán lett Schwarcz Aron (...), Terner Mór (1928—1932), ő már sertést is vágott zsidó létire. Terner Mórnak fiókja volt Őrsön. Oda szállította a hús egy részét, meg Füredre, sőt Pestre is: a Frommer cégnek. Friss marhahúst, ládában! Akármilyen rossz is volt, bepakolta, talán az Állatkertbe vették ezt. 1930—1933 között Veres Bertalan Örsi hentesnek fiókja volt itt. (Változás a szerszámokban:) Glausius Dávidnak volt taglója, az most is van. Nem volt húsdarálója, se kolbásztöltője. Körülbelül húsz esztendeje használják a húsdarálót és a kolbásztöltőt. A hús nagyobb részit a zsidók vették meg. A keresztény, ha vágott magának egy disznót, azzal kihúzta hosszú ideig. Meg nem volt pénze se, mint a zsidóságnak. A zsidó sakter vágta el a szarvasmarha és a birka nyakát, mert sok zsidó volt és azok vettek belőle. Kötelet kötött a lábára, összerántotta és elejtette az ökröt, gerincre fordította, hátrafordította a nyakát és úgy vágta el a sakter. Nem volt asztala se, csak vágó tőkéje, azon vágta el a húst, arra volt akasztva a tányéros mérleg. Adatközlő: Nemes Béla, sz. : 1876. 2. Máma délután eljött a gazda, hogy holnap disznót ölünk. Elkészítjük, megköszörüljük a kést, fejszét és kikészítjük a perzselő villát. Másnap reggel öt órakor átmegyek. Van olyan hely, ahol egy pohár pálinka van. Ezelőtt mindég volt, de most drága, nem telik rá. A szomszédbul hínak 4—5 embert, aki megfogja a disznó lábát, ledűti a hízót. Mind kap pálinkát is. — (Mikor vágják le?) Ha az étvágya csökken, vagy már nincs mit adni neki, levágják. A pesti, virtigli iparos hasárul bontja. Én is bontottam már hasárul, de
