Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Terményben is kapott, meg pénzben is valamit. Volt vetve kukoricájuk, meg minden, ami kellett a házhoz. Ha kimentek dolgozni, anyám is kiment és én nagyanyámmal voltam. Mikor nagyapám meghalt 1910-ben, 82 éves volt. Míg a malom megvolt, egész életében a szárazmalomban dolgozott. Ha kiment a határba, a nagyanyám ment ki a malomba, ő őrölt. Nagyapám még járt gatyában fiatal korában, de már édesapám nem. Csak csizmában és nadrágban. Már én tán asszony is voltam, mikor kezdték hordani a férfiak a bakancsot. Az uramnak volt elejitül, de ők az apósommal iparosok voltak, pantallóban jártak. Adatközlő: özv. Tóth Sámuelnó, sz. : 1874. 5. Édesapám Kocsi József ácsmester volt, meg molnár. Az édesapjával (együtt) szárazmalomban működött. Az Kocsi István volt, 1893—1895 táján halt meg, 80 éven felül volt. Édesapám 1922-ben halt meg, született 1846-ban. Édesapám az apjától tanulta a mesterséget. Kislánykoromban elpusztult a szárazmalom, attól kezdve halála órájáig építkezett. Aztán szőlőpásztor lett, hogy nem tudott dolgozni. A szárazmalom a Székyé volt, a Marcsika kisasszony házánál. Dézsmát kapott, kivették az őrlő közönségtül a vámot és ők azon a Székyvel osztozkodtak. Hogy mennyit kapott, azt má nem tudom. A malom teteje fazsindelyes volt. — Egybe gyütt le a liszt a korpával együtt. Úgy szitálták szét otthon a lisztet. Minden háznál volt vagy négy fátyolszita. A szitást úgy mondták: botnyik. Füreden volt egy ember, annak a mestersége is, meg a neve is Botnyik volt. Itt Igaron nem csináltak szitát. Apám csak rendes parasztos ruhában járt. Mészáros Sándor, szűcs volt a barátja, meg Csorba Sándor, molnár. Anyám apja, Görbe András haláláig gazdasági cseléd, első béres volt. Adatközlő: özv. SzeleSándorné, sz. : 1889. 6. Körülbelül 20 éves voltam, mikor Kelemen Lajos csinálta a szélmalmot. Kelemen Lajos szentimrei volt. Nem szerették (a szélmalmot), mert nagyon gyengén járt, ha szél fútt. Füredre jártunk, a nagy malomba. Adatközlő: Szabó Sándorné, sz. : 1870. 7. Ezen a telken szélmalom volt az én gyerekkoromban. 1911-ben bontották le. Már akkor rom volt itt csak, össze volt rogyva. A telket az apámék vették a szolnoki banktól. Még iskolásgyerek voltam, amikor járt a malom. Erdélyi nevű ember volt a szólmolnár, 1906—1907 táján. A malomnak volt vagy négy vitorlája. Ha nem őröltek, a vitorlát egy nagy cölöphöz leláncolták és mink gyerekek eloldtuk a láncot, megfogtuk a vitorlát, fel is vitt vagy 5—6 méterre. Hintázni akartunk. Ha az öreg Erdélyi akkor le nem láncolja, le is vetett volna bennünket! A szélmalom az öreg Erdélyié volt, ezelőtt meg Túriaké, de azokat már nem ismertem. Ezek madarasiak voltak, Erdélyi meg idevaló. Mikor bontottuk a romokat, kijött belőle egy daráló és egy mázsa. Fakerekek, malomkövek, csigafogaskerék. A darálót meg is tartottuk, kukoricát darálunk rajta. Búzát, rozsot, árpát, kukoricát őrlött a szélmalom, ez csak