Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

FÜGGELÉK Diagramunk a kézművesek történeti jelenlétét ábrázolja Tiszaigaron. Az adatok két forrásból származnak, az egyik a hivatalos, egyházi és polgári adminisztráció kimutatásai, a másik a közvélemény és a hagyomány. A két forrás adatai általában nem fedik egymást, mert a kimutatások csak az engedélyhez kötött kisiparosokat tüntetik fel, a néprajzi gyűjtés pedig a kézművesség teljes képét adja, ebben az előbbiek mellett a kontárok, barkácsolók ós háziiparosok számát, tevékenységi körét is. A két módszer különbségei a diagram utolsó sorában látszanak meg a legvilágosabban. Az 1949— 1950-es állapotra nézve csak az 194l-es népszámlálási adatok állnak rendelkezésre, amikor Tiszaigaron a mezőgazdaságban foglalkoztatott 667 kereső lélekszámán belül 54 személy élt meg az iparból (1., 15. sz. jegyzet). Ezzel szemben a lakosság véleménye szerint az évtized végén 122 férfi és nő dolgozott az iparban, mintegy 25 iparágban. A hivatalos kimutatás ós a tényleges állapot között fennálló, ehhez hasonló eltérés minden bizonnyal a korábbi időszakokban is megvolt, de csak a közelmúltban mutatható ki. JEGYZETEK 1. A Néprajzi Múzeum irattára, 130—1949. sz. 2. Tátrai Zsuzsanna 1982. 356. 3. Bakó Ferenc 1954; TJő. 1954-a. 4. Szuhay Balázs 1989. 51, 52, 69, 70, 71, 86. 5. Kézművesiparunk 1947. 51, 52, 69, 80—81, 144, 154. A tiszafüredi ipartestület keretében 1946-ban a főszövegben megnevezett településeken a következő iparosok működtek: asztalos 33, ács 20, bádogos 4, bognár 29, cipész 83, cukrász 3, csizmadia 12, fényképész 2, férfi szabó 44, fodrász (úri) 33, fodrász (hölgy) 3, hentes 30, kádár 3, kefekötő 7, kéményseprő 2, késes, köszörűs 3, kosárfonó 6, kovács 62, kőfaragó 1, kőműves iparos 40, kőműves mester 3, köteles 5, kútcsináló 1, lakatos 10, mázoló, fényező 1, mérlegkészítő 1, mészáros 6, mézeskalácsos 1, molnár 10, műszerész 3, nemez, sapka készítő 1, női kalapos 1, női szabó 26, órás 2, sütő 7, szappangyertya k. 1, szíjgyártó 6, szobafestő 7, szűcs 2, üveges 3, vendéglős 4, villanyszerelő 5. —80—81. lap. 6. A kistáj kézművességének alakulására hatással lehetett az, hogy 1740-ben Orczy László földbirtokos 44 német iparost telepített a közeli Abádszalókra, akik nagyobbrészt elmagyarosodva a Tisza szabályozásáig itt is maradtak. Addig legalább 200 különféle mesterember működött itt, írja Dömötör Sándor 1961. 37, 39. 7. Bátky Zsigmond 1941. 260; Domonkos Ottó 1974; Uő. 1976—1978.'Itt jegyezzük meg, hogy Domonkos Ottó szervezésében az 1950-es évektől kezdve a kézművesség kutatása nagy eredményeket ért el, de ezeket általában nem használom fel, minthogy az ón jelen kéziratom törzsanyaga megfogalmazásának időpontjában ezek még természetesen ismeretlenek voltak. Dolgozatom végén a Bibliográfiában azonban a legfontosabbakat és földrajzilag a közelebb esőket felsorolom. 8.S0ÓS Imre 1985.266. 9. Györffy Lajos 1956. 28. 10. Soós Imre 1955. 52. 11. id. Lendvai Vilmos szabómester közlése. 12. IImL IV—7/b/2. öi. 580, 588, 589, 591, 593, 594; Uo. IV—l/a/4. öi. 2528. 13. Ludovicus Nagy 1828. 159. 14. Fényes Elek 1851.11. 129. 15. Népszámlálás 1941. 454—455. 16. Kedvezőbb a kép Abádszalókon, ahol ismeretes, hogy Szabó József bognármester nemesember volt. A hagyomány szerint még Pestről is jöttek hozzá kocsit, hintót csináltatni. Dömötör Sándor 1961. 37. 17. A tájszótár szerint .fúró-faragó, ügyes kezű, sok mindenhez értő ember; ezermester" a barkács. UMT I. 350. 17a. Csürökbekötés : Debrecenben hurokkötés a hám végére. TJMT I. 936. 9(i