Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)
46. Minden háznál a fal tövét évente egyszer tapasztani szokták. Ha új ház épült, azt is kívül-belül tapasztották. 47. Mészáros György az Egertől délre élő eigányesoportnál a kovács munkáját — fúrókószítés •— lovári szöveggel és németül írta le, amit fényképekkel illusztrál. Mészáros, Gy. 1968. 48. A munka elmondásában több alkalommal ellentmondást tapasztaltam, amit a gyűjtés során igyekeztem feloldani. 49. A típusokat a cigányok közlése nyomán ismerjük, mert a készítményekből egyet sem tudtak bemutatni. 50. A csengőöntést a mesterekkel bemutattattuk, és vógigcsináltattuk velük az egész munkamenetet, csak maga a réz olvasztása és beöntése maradt el. A szöveg lejegyzésében részt vett Barabás Jenő és Keszegh István muzeológusoknak ezúton is köszönetet mondok. 51. Adatközlőnk szerint az agyag tartja legjobban a forró rezet, ezért negatív számára ez a legalkalmasabb. 52. Ennek a típusnak a nevét nem tudta adatközlőnk. 53. Konty alatt lapított gömböt értettek. 54. Azok az adatok, melyek az utolsó öntés idejére vonatkoznak, nem valószínű, hogy helytállóak, mert egyrészt az adatközlők szemmel láthatóan adókivetéstől féltek, másrészt egyes esetekben bizonyos elejtett megjegyzések közelebbi dátumokat sejttettek, 55. A nádbordát egy asszony, Erki Rozi szokta csinálni nádból és fakeretből, szurkos fonallal kötözve. Formája azonos az általánosan ismert szövőbordáéval, csak lényegesen rövidebb annál. Gyűjtésünk idején 1,50 forint volt az ára. 56. 1949—1950-ben Tiszaigaron lakodalom előtt szokás volt a csigacsinálás, amelyen némileg ünnepélyes keretek között nagyobb számú leány és asszony vett részt. A csigacsináló eszközhöz fűződő, de már homályba vesző mágikus képzetekre derít fényt az az eset, mikor egy ilyen alkalommal (tehát csigacsinálóban), az egyik lánytól kértük, hogy adja ide megtekintésre csigacsinálóját, és egy öregasszony (hallhatóan) odasúgta neki: „Ne add, mert megrontják!" A csigacsinálót egyébként a faluban ós a tanyákon úgy szokták eltenni, hogy a képek vagy tükrök rámájának sarkába tűzték, körülbelül a kép átlójának irányában. Dengi Benedekné falusi asszony szerint a környéken másfajta csigát is készítenek, mint Tiszaigaron. Kunmadarason például csonka (tompa) csigákat, szemben az igari hegyes csigákkal. Ugyanő mondta, hogy a „Kunságban csinálnak olyan csigákat is, mint a kukac". — Ujabban a csigacsinálás alkalmairól és eszközeiről a közeli Bükk-alján Viga Gyula értekezett. Ld. bibliográfia, 1984. 57. A fehér drót valószínűleg alumínium drót, felül visszahajtva, alul kihegyezve. A csont pipaszurkálót rossz fésűből szokták faragni. 58. A készítmények értékesítésének módját még alább külön ismertetjük. 59. Vö. a fentebb mondottakkal, feltehető azonban, hogy ez mai technika, mellyel a különböző késfajtákat kovácsolják, kései utóda a XVI—XVIII. századi kardkovácsolásnak. A magyar múltnak ezekben a harcos évszázadaiban a cigányság ugyanis köztudomásúan kivette részét a fegyverek e fajtájának előállításából. 60. Gazdaságokban használatos szónahúzó horog. 61. Ha családostul mentek ki dolgozni, egyszerűbb ételeket főztek benne. 62. Az árakhoz mindig valami kevés ennivaló (kenyér, szalonna), esetleg egy kis bor, pálinka is hozzáértendő. 63. Megemlítjük, hogy a távolabbi környék szokásaitól is eltérően a cigányasszonyok fejen is szoktak terhet hordani. Gallyfát ós kosarat vittek fejen, a fát kétoldalról kézzel fogva, a kosár alá pedig fejükre kis párnát (parina) téve. 64. Ausztriai német eredetű szó (wirklich: igazi, valóságos). TESZ III. 1155. 65. Diéta: országgyűlés. 66. Lehet, hogy csak vándorkovács látogatta meg időnként a falut, mint Nagyrédén. Bár itt a város, Gvöngyös közelsége némileg akadályozta a falusi kézművesség fejlődését.Molnár József 1976. 66. 67. Poroszlón a két világháború között 219 iparos tevékenykedett 43 szakmában; 1983-ban pedig már csak 54 kisiparost tartottak nyilván, akik 23 szakmában dolgoztak. Kovács Károly 1986. 40, 43.
