Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Azelőtt a bocskort nemcsak a pásztorok, hanem aratásban mindenki hordta, 1915—1920-ban maradt el. Egy pár csizmaszár kell hozzá. Vaótak olyan hántvetett csizmák, annak a szárábul. Még vásárban is árulgatták, a füredi vásárban. Jobban a pásztorok foglalkoztak ezzel a bocskorcsinálással. Azok értették, nagyon. Itt vaót nekem egy bátyám, rettenetes csinos bocskorokat tudott csinálni! Nekem is csinált olyat, hogy a templomba is el lehetett vaóna benne menni. Állásos vaót. A nagybátyám gazdaember vaót, törzsökös ember, jó magyar ember. Utólagosan szerzett oszt vagyont, de nem ebből. Volt hogy csak megköszönték neki a bocskort, de volt hogy valamit csináltak érte. Kálmán Dánielnek hívták, tíz évvel ezelőtt halt meg. Volt olyan bocskor, hogy hátul lyukas volt, csak össze volt rántva egy szíjjal. Volt olyan is, hogy olyan volt hátul, mint a maguké (tehát a modern cipő, kéreggel ellátva). Jobban azt hordták, aminek hátul kérge volt. A másik csak rögtönzött volt, azt akárki összerántotta, oszt jó volt. A pásztor kivitte magával az akolba, s a gulya mellett megcsinálta. Én csak magamnak csináltam, akkor már nem volt divat. (Készítés:) A csizmaszárat megpuhítani, beáztatni, kiteríteni. Az illetőnek a lábát rátette a csizmaszárra, a formát kirajzolta bicskaheggyel, de szélesebben, hogy felhajtója is legyen. Akkor három helyt hátul kivágtam. A közepe félhajtódott, a két széle pedig ráhajtódott. Körül a szélit körülbelül 7—8 centit sűrűn kilyuggattam bicskával. Egy vékony szíjjal áztat belefűzögettem, azután ráncba szedtem, hogy szípen ráncos volt a feje elölről, az ment körül rajta és hátul meg lett kötve. A fogta össze az egészet, nem vaót benne szeg. Kétfajta bocskor volt, hátuljas bocskor és összehúzás bocskor. Elől középen volt neki egy szíjjá, két ujjnyi széles szíj, átalfogó szíj, az fogta, hogy le ne essen. Nem sok ideig tartott egy pár bocskor megcsinálása. Egy jó óra. (A nagybátyájáról mondta kérdésemre, hogy becsülték a faluban, „nagy híre vaót" abocskorkészítés miatt.) Ostornyél készítéssel is foglalkoztunk a gulya mellett. Ezt még tudják csinálni ezek a mostani pásztorok is. Az én öcsém mellett van egy gulyás. Balog Péter, az érti. Az olyan ezermester, nem tudom, nem tudja-e a bocskort is megcsinálni. Balog Péter olyan babráló ember, mindenhez ért, üveget is befon vesszővel. Adatközlő: id. Csorba Dániel, sz. : 1898. 3. A béresostort Füreden, Milinkónál csináltatták. Voltak itt is kondások, pásztoremberek (pl. Balog), akik meg tudták csinálni. A hozzávalót mink vettük meg. A szíj járta szélesebbre vágta a szíjjat, készen vettük Füreden. A vásárban is árulták. A béresostorhoz jobban szerettük a görbe nyelet, mert jobban járt rajta az ostor. Nagyobb ember, nagyobb nyelet vágott. Volt olyan, akié két méteres is volt. Az ember az álláig szokta mérni. Adatközlő: ifj. Császár Lajos. Pásztor mesterkedők 1949-ben: bocskor készítés — id. Csorba Dániel, Csorba Gábor, faragás, bőrmunka — Balog péter gulyás, Csorba Gábor, Mann Lajos volt gazdatiszt, Sánta András, G. Tóth Pál és fia.