Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

A múlt rendszerben kevés volt a föld, az emberek télen nem tudtak mit dolgozni. Aki tudott, kezdett valamit, én bürökkel dolgoztam. Szilágyi Mihály — még a harmincas tizedben meghalt —, ez volt itt egy öreg mester. Madarasról jött ide, attól tanultam a bőrmunkát. A bundát akkor Madarason vették, festett birkabőrből, ott vannak még szűcsök. Ők gyári bőrből dolgoznak, mert nem fizetődik ki, ha maguk készítik ki. Télen jártam hozzá (Szilágyi Mihályhoz) dolgozni. Három hónapot jártam hozzá varrni. Kerestem nála vagy 20 forintot. Szabászatot, meg mindent meg tudtam csinálni, csak egyszer (1920-ban) próbát tettem vele. 10—12 bűr ment munka alá egy hónapban. A bűrt leginkább hajnalban törtem, mert nappal járkáltak és könnyedén kellett lenni: télen hideg volt, a gyerekek nyitogatták az ajtót és az erős munkát csak ingujjban lehetett végezni. Hajnali két órától nyolcig hat bűrt törtem meg. Volt olyan bűr, hogy négy-öt-hat sorral kellett áttörni. Timsó és házisó keverékkel kellett érettni. A bürökét az istállóban áztattam. Volt olyan bűr, hogy négy-öt vízben kellett kiáztatni. A feleségem is segített a mosásnál, a gyerekek hordták a vizet. Hoztak kikészített bűrt is mosni, de kész bundát, bocskai-kabátot is. Felit számoltam, mint a kikészítésnek. (Készítmények:) lábzsák, kesztyű, sapka. Ködmönt csak egyet csináltunk, olyan fodros aljút. Bunda volt 9 sziltes, 7 sziltes, 5 sziltes. Ennek hat bűr kell. A 7 sziltesnek kilenc, a 9 sziltesnek 12 bűr kellett. Én is csináltam egy 5 sziltes, sima juhászbundát, de ki varrás nélkül. Az magyar bőrbül készült, Érdél}ből hozattam, a sógorom ott volt katona 1940-ben, ő küldte. Kíszítetlen küldte, én kíszítettem ki. Adatközlő: Emődi Sándor gazdálkodó, sz. : 1902. Szűcsök és tímárok 1949-ben: Emődi Sándor 47 éves; Emődi Sándor fia; Mészáros Károly 70 éves; Nagy Sándor 42 éves; Oláh István. Kalapos 1938-ban halt meg 80 éves korában Márki Péter, az egyetlen kalapos Tiszaigar múltjában. Igari születésű volt, az inaséveit Karcagon töltötte, azután három évig vándorolt, majd visszajött és egész életét a faluban töltötte el. Üzlete nem volt, csak műhelye, ,,a háztól hordták el tőle a kalapot, meg a mellik községekbül jöttek hozzá rendelések". Ezenkívül vásárra is járt. Majdnem mindig egyedül dolgozott, csak fiatalabb korában kísérletezett segédekkel, de Igarra „csak a részeges csavargók szegődtek el, akiknek nem volt köszönet a munkájában" — állítják az öregek. „Öreg birka bőribül botost^ csinált, bárány szőribül csinálta a kalapot" — állítja Nemes Béla. Pásztorkalapot készített, de csak rendelésre. Elöregedvén, 1920 óta nem bírta a munkát, nem dolgozott az iparban. Ma az igariak leginkább vásáron vagy Tiszafüreden szerzik be a kalapot, sapkát. Adattár Márki Péter idevaló születésű volt, a felesége is. 1939-ben halt meg 80 éves korában. Annak az apja úriember volt, az anyját hívták Márki Zsuzsannának, ott szolgált a Sárközieknél, azoktól lett Márki Péter. Nagyon tisztességes ember volt, de a mestersége miatt is Márki wrnak szólították. Vannak, akiket nem szólítanak, kivált aki korabeli. Ennek nem voltak rokonjai Igaron, nem úgy mint más parasztember, ha iparosnak neveli a fiát, annak a