Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

volt munkája, búrt pucolt és elment családostul harmadába kapálni, vagy tizedért aratni az urasághoz. 1950-ben négy, a szűcs és tímármesterséget értő, ismerő ember volt a faluban. Ezek azonban olyan kezdetleges módszerekkel kezelték a bőrt, hogy a falu nem is szűcsöknek, hanem a bőrtörő szerszámról, a gamóról gamólóknak nevezte őket. Volt azonban közöttük olyan is, aki a Mészáros Sándor halála után Kunmadarasról ideköltözött és néhány évig itt élt öreg mestertől, Szilágyi Mihálytól sajátított el egyet-mást. A gamőlók valamennyien szegényparasztok, akik 1945 előtt kenyeret is kerestek ezzel a mesterséggel: lábzsákot, kesztyűt, lajbit, sapkát, s még bundát is csináltak. Az 1930-as években egy igari ember a Balaton mellett dolgozott és ő ,,sokat elhordott a kesztyűkből a vasúti munkásoknak". Volt, aki ostort, korbácsot készített. A legényeknél divat volt akkor a korbács, a kerékpárra szokták akasztani. 32 ágból fonták a korbácsot egy 20 centiméteres fára, az volt a nyele. A munka javarészét természetesen, mint a többi falusi iparosnál, a javítás tette ki. 1945-ben ezek a szegényparasztok valamennyien földet kaptak és felhagytak a tímár és szűcs mesterséggel. Ha dolgoznak is nagy ritkán, maguknak, vagy a családjuknak készítenek egy-egy darabot. Adattár 1. Péter József kutyasintér volt és a kutyabőröket kikészítette gamóvaX. A bürökét gamóni szokták. A szűcsöt úgy híjják, gamóló. Emődi Sándor restellte azt mondani, hogy gamó, azt mondta helyette: kákó. Legény szokta mondani a lánynak, hogy „meggamóllak, mint a bűrt!". Adatközlő (?) 2. Az én apámnak igazolványa (iparigazolvány) nem volt, mert céhes mester volt. Mikor kijött az ipar, mondták neki, hogy váltsa ki, de ő nem akarta. Azt mondta, elég neki a céh je, már 60 éves volt akkor. Nem is erőltették. Apám, Mészáros Sándor Miskolcon tette le a céh-vizsgát. Inas Füreden volt, az apjánál, Miskolcon volt segéd. 1872-ben jött Igarra. Más szűcs itt nem volt akkor. Csak fiatal korában dolgozott cifra kivarrásokat. Sokat emlegette, hogy Egyekre egyszer egy rózsával többet tettek egy női ködmönre, oszt jól megfüzették. Pásztoroknak, cselédségnek dolgozott. Székyéknél minden évben kapott a cselédség — most egyik csapat, aztán a másik — bőrt. Nem is érkezett (rá), hogy vásárra menjen. Ködmönt csinált, hat bőrből bundát. Több bőrbül nemigen. Pruszlikot — ujja nélkül valót —, kesztyűt. A juhász behozott két bűrt, abbul meg rajihúzlit, bűrnadrágot kellett csinálni. Csizmára hordta, rákapcsolta a rajthúzlit a csizmaszárra. Dolgozott az uraknak is, de csak javításokat. Az én apám nem fizetett dézsmát, se robotot (nem végzett), akkor már az megszűnt. Nekünk földünk nem volt, de az volt a szokás, hogy elmentünk harmadában kapálni az urasághoz és tizedért aratni. (Ez abban az időben volt, amikor még az apa, Mészáros Sándor háztartásában éltek.) Nyáron a szűcsöknek nincs munkájuk, bőrpucolással töltötték el a nyarat. Adatközlő: Mészáros Károly szabómester sz. 1878.