Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Adattár Apám, Mészáros Károly előtt volt itt egy zsidó szabó, a felesége bába volt, de nem sokáig volt itt. Azelőtt egy szabómester nem élt itt meg. Mert Igar túlnyomó része cseléd volt és ősszel-tav asszál, amikor a fertálypézt adták, jószágot adtak el és vásárokon vették meg a ruhát készen. A suszterok is javításból éltek. De a falu fele azt is megcsinálta, házilag. A falusiak vásáron veszik a csizmát, ruhát. Nem mondom, megvan az a néhány kuncsaft, akiknek én dolgozok. A múltban sokkal nehezebb volt a szabómesterség, mint máma. Még mikor ón 1921-ben elmentem tanulónak Füredre, magyar nadrágot csináltunk, egy varrásosat. Egy varrásosnak mondtuk (belül nem volt neki varrása, csak kívül), ellenzője volt, nem slicc és zsinórok voltak rajta elől. Voltak azok a kávébarna, fekete, ördögbőr stuxok. A fekete ördögbőr nadrág kellett a juhászoknak. A rajthúzli fekete posztóból volt, én már'nem csináltam, csak'az apám.

27 A nádli végig gombolt volt, fényes pitykegombokkal, úgy mondtuk: ezüstgombok. En még tavaly láttam ilyet egy öreg juhászon, Őrsön. Voltak nagy tiszafüredi szabók 1934 és 1940 között, azok adtak ki nekem munkát, ziccre. Kiszabva, nyersen ideadták, én meg a munkát bevittem készen. Több haszon volt rajta, mintha ott csináltam volna, mert nem kellett kosztra, lakásra költeni. Lovunk volt, bevittem ha kész volt. Lehetett csinálni a váltó munkától. Ez mondva készül, mérték után. Nem nagyon hoztak ilyet az igariak. Ha vásáron vett ruha nagy, vagy kicsi, elhozzák és megcsinálom. Sokan hozzák ide a bársonynadrágot megtódani, mert a felesége úgy tódja meg, hogy úgy néz ki benne, mintha nagytokú lenne. Van úgy, hogy délelőtt varrok, délután kimegyek boronálni, este megint varrok. Van úgy, hogy egész nap kint vagyok a határban, este meg hoz valaki egy nadrágot, hogy leszakadt rulla. Éeeaka megvarrom és reggel megint megyek a határba. En azt mondom a fiamnak, hogy ne legyen szabó. Nem azért, hogy ne kelljen neki dolgozni, de legyen meg a 350—400 forint fixe. Ne legyen ez a bizonytalanság, hogy egyik nap van munka, a másik nap nincs. Bánom én is, hogy fiatal koromban nem mentem el vasutasnak! Adatközlő: Mészáros Gusztáv, sz. 1907. 2. Itt falun, a mesterségből megélni nem lehet, kivált ha csak a váltómunkát vesszük. (A váltómunka: rendelés, másképpen rendelt munka). Ha tőkéje van és raktárra dolgozik, akkor igen, de akkor is kell vagy hat hetet dolgozni és biztosítja az ember az évi kenyerét. (A 6 hét dolog földművesmunkát jelent.) Én 1922-ben Mezőcsátról jöttem Igarra. Mink lágermunkát végeztünk, vagyis raktárra dolgoztunk és elvittük vásárra, abbul éltünk. Abádszalóknak A^olt a legjobb őszi vásárja. Ott loptak a legtöbbet, de ott árultunk a legtöbbet is. Én mindig mondtam a susztereknek, hogy dolgozzunk vásárra, hogy járjunk együtt, mert magamnak nehéz volt fuvarost fizetni, de ezek nem voltak hajlandók belefektetni. Innen lgarról csak két kereskedő járt két évig vásárra, Ekstejn Sándor és még egy. Ezekkel jártam az utóbbi két évben, ezek rőfös árut vittek. Egy vásárra az egész készletemet el szoktam vinni: 10—12 öltönyt, jobb ruhát vagyis parasztünneplőt, viselőruhát és kabátot, nadrágot külön 120 darabot, ez összesen 120— 130 darab. A környékbeli legkisebb szabó voltam. A nagyobbak vittek 100—