Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Legkevesebb tizenöten vagyunk Igaron, akik jól értjük a kemence csinálást. Ha kell valakinek, eljön: ,,Gyere, csinálj má nekem egy kemencét." Régebben 50 kiló búzát adtak egy kemence megcsinálásáért, pénzben 10—12 pengőt. Két kemencét meg lehet csinálni egy nap. Én Szőlősre is jártam kemencét csinálni, ott 15 pengőt kértem. Nincs mindenütt jó föld a kemencéhez. Szőlősre innen vittem földet a Gödrökbül, (mert a szőlősi) a szikes föld nem jó, égetésnél nagyon repedezik. Adatközlő: Dengi Benedek kemencemester, sz. : 1899. Kemencemesterek 1949-ben: Dengi Benedek, Túri István 70 éves, „fiatalabb korában ő volt az igazi mester". Tapasztó, meszelő, szobafestő A fal tövét, a kemencét minden házban évenként egyszer meg szokták tapasztani. Az új házakat is tapasztani kell. És nagy eső után, ha lehull a fal, ugyancsak. Ezt a munkát a tapasztó szokta elvégezni, kivéve a parasztság legszegényebb rétegét, mert ők azt maguk is elintézik. Az egyházi feljegyzések szerint a múlt század derekán leginkább cigányok foglalkoztak tapasztassál. 1850-ben ,,

Rector kemenczéje igazításaért Pipogyának 45 kr."; 1851-ben „Pipogya czigánynak paplakoni tapasztásért 5 ft"; 1862-ben „Bán Zsuzsinak az iskola s' ól tapasztásaért s bemeszelésért. . .", majd 1865-ben ugyancsak neki a „fiiskola ajtófél tapasztásaért" fizetnek. 1891-ben szerepel egy Barna Péter nevű „tapasztó cigány". A múltban tehát a tapasztás kétségtelenül a cigánysághoz kötődő mesterség. A két háború közötti időszak azonban rákényszerítette a szegényebb paraszti réteget, sőt az iparosok egy részét is arra, hogy vállalják ezt a korábban lenézett, cigányok űzte foglalkozást. 1938 táján Tiszaigaron 9 tapasztó működött, akikből 2 iparos volt, a többi földnélküli paraszt. A szegényparasztság helyzetében beállott gyökeres változás eredményeként 1950-ben már újra kizárólagosan csak cigányok foglalkoztak tapasztassál. A múlt század dereka óta a tapasztást meszelés szokta követni. A meszet a Bükkből, a Cserhátból ide szekerező faluzó meszesek árulják. A meszet a pincében ásott, esetleg téglával kibélelt gödörben tartják, hogy ne fagyjon meg. A múlt század közepén még a szobában adtak helyet a mésznek. Szokás szerint ősszel egy-egy család 20—25 kilogramot rak el, s ez a mennyiség télen a kemence meszelésére és a tavaszi házmeszelésre — amit minden háznál elvégeztek a nők — elegendő. A meszelés eszköze Igaron a tippan-csamó, egy olyan fűfajtából készített meszelő, ami a határban vadon nő. Cigányok szedik, kötözik össze és árusítják.

22 A második világháború előtti évtizedben a meszelést fokozatosan felváltotta a falfestés, de még gyűjtésünk idején sem volt általános. Nem mindenki szerette a pingált házat. Szobafestők Tiszaigaron 1949-ben: Cs. Nagy Ilona; özv. Szabó Gyuláné; özv. Tar Kálmánné. Kútmester, veremásó A kútásás, vagy kútmesterség mint önálló foglalkozás Tiszaigaron 1900 óta ismeretes. A hagyomány szerint ekkor kezdenek az udvarokon kutat ásni, addig csak négy, széles átmérőjű községi kút volt a faluban. Minthogy a hivatalos feljegyzésekben nem találunk erre nyomot, a hagyományra támaszkodva