Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

lefüggőzzük és oda leütünk egy faszeget, amelyre a zsinórt erősítjük. Amilyen nagyságú alapot akarunk csinálni, a zsinóron annak a nagyságának a felit vesszük és azzal cirkalmazzuk le. A zsinór másik végén egy vasszeg van. A falat vályogból rakjuk csukra,, így építjük ki a kemence alapfalát. Mikor fordul, a vályog belső végit ahhoz mérten faragjuk, ahogy kívánja, kőműves kalapáccsal (Id. a 4. sz. rajzot). Azért, hogy a falon nagy nyílások ne legyenek. Három sort raknak egymás tetejire. Akkor a földre egy sor nádat tesznek, akkor földdel az üreget megdöngöljük, és a három sor tetejére egy sor nádat teszünk átlagban, hogy fogja az alapot: erősen, szilárdan tartsa. Ezt addig folytatják, míg el nem érik a kemence szájának alsó részét. A felső vályogsor üregét megtöltjük homokkal, amelyet nagyobb döngölővel megdöngölünk. Erre jön a kemencefenek téglából. 25—28 táglából áll egy kemencefenek. Régebbi cselédházaknál 50 tégla kellett, mert két szobát fűtött egy kemence. A kemencefeneket lófra rakjuk és a téglát, ahol kell megfaragjuk, ahogy a kemence belseje megkívánja. A falat nem építsük be teljesen téglával, annyit kihagyunk, mint egy tégla éle. Arra kezdjük a kemence falának építését. A vályogra kemény, tapasztó törekes sárt teszünk, arra megyén rá a téglasor. Dirib-darab tégla. Leginkább egy téglát ötféle vágunk, hogy ne legyen vastag a fala, mert nem adja ki a meleget. Minden egyes tégladarabot kalapáccsal jól megkopogtassuk. így szilárdabb a fal építése, nem áll elő sárapadás és a fal megszállása. A falat alsó sortól kezdve kissé sréhen rakjuk, mely befele hajlik, torok magasságig. A toroknál átzárjuk a két falat egymáshoz egy összekötő vassal (ócska ráf), amelyre először megépítjük a torkot. A toroképítés lehet egész cserépből, amit bevájunk a ház falába és sárral letapasztunk. A torkon felül megvesszük a szabályos kört, így építjük tovább a falat. A torkon felül levő részt nyaknak nevezzük, de a nyak magassága nem egyforma. Kinek milyen tetszik. Sokan azt tartják, magosabb nyakú kemence jobban beválik, magosabb kenyér síd benne. Erre jön a tető, ami szintén vagy cserépbül és sárbul, vagy fábul és sárbul készül. (Karókat egymásra rakunk keresztben.) Erre jön a felső karima sárbul, amihez van egy forma. A karimát meszes vízzel megcsapkodom, a forma vízben ázik addig. Addig húzom körbe a karimát, amíg a szabályos forma kialakul. A karima cifra is szokott lenni, rovátkás. A belső tapasztáshoz bebúvunk és belől finom sárral lehetőleg véknyán megtapasszuk. Utána jön a kiégetése. Fát, vagy tőzeg ganéjt használunk hozzá. Legalább három, négy óra hosszán keresztül fűteni kell. Ez alatt kíverrül meg lehet simítani, csinosítani. Finom törekes sárral és simítóval. (A fenek berakásához kifelejtettem a vízmértéket! Libellával egyenesítjük a téglákat, hogy a fenek egyenes legyen.) Utána jön a meszelés. A kemence szájára egy előtét készítünk sárbul. A kemence szája formájára csináljuk. A száján van egy karima, amibe belemegy az előte. A kulina közepén, a kemence szája előtt van a pernye-luk. A konyha földjéig lemegy, alul kiszedik a pernyét. Ez egy bemeszelt tégladarabbal van állandóan betámasztva. (A kemencefajták: anyag és forma szerint). Van sárkemence, tégla- és cserépkemence. Van búbos, ovális, szegletes és vasúti kemece. Van háromkenyeres, négykenyeres, ötkenyeres kemence. A cselédkemencébe belefért tíz kenyér is. Az ovális 10—15 éve jött divatba, a szegletes vagy sifonkemence 25 éve.