Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

simítva. Vastagabban, mint elébb, egy 4—5 cm-es tapasztás, ez csak 2—3 centiméteres volt. A tapasztás tovább tartott, mint a falépítés, akkor már dologidő volt. Aztán jött a kemence. Kenyeret sütni muszáj volt. Az volt a fontos, a kemence! A fal tapasztatlan volt, de a kemence már megvolt. A konyha tán még náddal se volt leterítve. Ledöngöltük az alapot, megraktam vályogbul 80 cm-re és akkor megkezdtem a felső részt, az oldalát. Cserépből, darab téglákbul és sár közzé. Az öreg házban kerek kemence volt, padkával. Nem cserépből, gallyra volt rárakva a sár. Ezt azért csináltuk ilyenre, mert az nagyobb helyet foglal el. (A felesége :) Meg ez nekem tetszett, az ilyen kemence! (A férfi :) Mikor készen volt, ki kellett égetni. Űj kemencét ki kell égetni és fa vagy gally tűzrevalóval. Míg a taj^asztás meg nem veresedik, teljesen meg kell tüzesíteni. (A feleség:) Ebbe szebb kenyér sül, magasabb. (Újra a férfi:) A patka nagy porfészek. A patka helyén elfér egy kis ágy, vacok. Előtte is elfér vagy két karszék vagy egy lóca, ha oda akar valaki ülni. Ez mész-megtakarítás, meg helymegtakarítás is. Ahol patka van, egy télen rámegy annyi mész, mint egy egész házra. Minden héten szombaton meszelni kell, még néha kétszer is. Megraktam sárral. Tégla, cserép, megint sár. Még égetés előtt rendes tapasztósárral, betapasztatottam, kívül és belül. Simítóval lesimigattam. Én csak olyan sarkos kemencét láttam, de ez nekem jobban tetszett, formásabb, szebb így. A sparhet még korábban megvolt, mint a kemence. Mikor a kémény fel lett (húzva), már akkor megcsináltuk, hogy főzni lehessen. A kiskamráb&n is volt, de nagyon lenyomta az ájer a füstöt, még úgy is volt, hogy nem tudtunk benne főzni. Az öreg házban utójjáig meghagytuk a kemencét szabadon, de filtern, mert tűznek nem lehet hinni. Addig megvolt, míg ez el nem készült. Volt olyan nap, hogy annyira lehajtottam magam, hogy le is kellett ülni, mert nem bírtam volna tovább. (Az asszony:) A taj)asztáshoz mondtam, hogy fogadjunk cigányt, de ő azt mondta, a cigány munkája nem kell. A cigányt nem tűri meg a háznál. (Újra a férfi:) A kemence után a faltapasztás következett. Két sorral, ugyanúgy, mint a plafont. Aztán kívül, ugyanúgy. Azután gyött még a vértelek megcsinálása, azt bekötni. Bekötöttük napraforgószárral (saját termés), megtapasztottuk két sorral és cementes malterral becsapkodtuk. így erősebb, mintha csak tapasztják és nem kell meszelni. Szokták szürkére is festeni. Aratás után jöttünk bele laknijjúlius elején. Akkor már két sorjával be volt meszelve. A ház földjit, mielőtt bejöttünk, ledöngöltük, akkor letapasztottuk rendes tapasztósárral, mert így nem porlódik, hogy meglegyen neki a simasága. A ledöngöléskor töreket szórtunk rá. Mikor felhúztuk a gerendát, két embert hívtunk, azok idejöttek, hogy mink segítsünk nekik juharba, ők meg segítettek a gerendát felhúzni. Nem volt semmi áldomás, mert én munkával megfizettem érte. Legelőbb, míg benne nem háltunk, valami csirkét vagy valamit le kell vágni benne. Ezt a feleségem meg is tette. Még be se volt tapasztva, ő már csirkét vágott itt. (A feleség:) Azért, hogy ne haljon meg senki belőle, mert akkor meghal valaki hamarosan. Eztet megtartottam, mert gondoltam, hátha valami igaz belőle. (A férfi:) Dolgoztam így épületeknél máshol is, mint napszámos, régebben is dolgoztam nádtetőn, meg minden. Hajlamos voltam mindent megtanulni. Inas nem voltam.