Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

azt tanulni kell. Márki, meg Hőlaki hasárui bontja, ezek tanulták. Apámtul én így tanultam, én is ugyanúgy csinálom. Egy szál kolbász, egy jó kiló pecsenye és egy jó tányér hurka jár a hentesnek. A koszt aznap ott van a hentesnek. Zsírt nem adnak. Adatközlő: Kálmán Balázs, böllér sz. 1886. 3. Mikor idejöttem, kinevettek, hogy disznóölésnél síkálókefével megsíkáltam a disznó oldalát. Én úgy tanultam: mindég hasárul bontom a disznót. Gyorsabb és tisztább munka. Itt mindenki hátárul bontja, sonkákat csak kicsiket csinálnak, ők azt mondják: or ja, amit én csinálok, az karmonádli. Ók kiveszik a karmornádliból a hosszú pecsenyét, én rajtahagyom a karmonádlin a hosszú pecsenyét. Itt borzasztó véresen csinálják a hurkát, én másképpen fűszerezem. Én húst is teszek bele. Belejön a máj, tüdő, szív, állábul. . ., még különböző olyan húsrószek, ami kolbásznak nem alkalmas. A fele hús, a fele rizs. Itt nagyon sok kását megfőznek és zsírt tesznek bele, májat, tüdőt, kicsi húst (hájszél). A kolbászba én nem teszek fokhagymát, csak megfőzöm, annak a levit teszem a kolbászhúsra. Itt megvágják a fokhagymát és beleteszik. Én kifagyasztom a húst, ledaráljuk, úgy fűszerezem meg bőven paprikával, úgy töltjük meg. A hús a maga színiben megmarad a bélben, ha nem melegen töltjük bele. Itt azon melegen, ahogy levágják, ledarálják, már tőtik megfele. A füstölésnél is én lassú, hideg füsttel füstölöm meg, az itteniek gyorsan csapatják meg, nem törődnek azzal, hogy lecsöpög a zsír. Lehetőleg tölgyfa fűrészporával füstölök, mert az akácfa füstje nagyon lúgos. Itt: amivel érik, mindennel füstölnek, még törekkel is. Űgy öltem mindig, ahogy én tudok. Nagyot néztek és meg is szerették. A többiek (a helyi böllérek) nem vették át, csak az ő módszerük szerint csinálják. A múlt télen négy-öt helyen vágtam iparosoknál, uraknál. A parasztok nem nagyon hívnak, őnekik más módon kell vágni. A háború előtt egy télen tizenkettőt, tizenötöt is vágtam Széky Péternek. A summásoknak kellett a szalonna. Adatközlő: Somlai Lajos, sz. : 1902, Nyugat-Dunántúl. Hentesek, böllérek 1949-ben: Hőlaki Gábor 35 éves, mestervizsgája van, de nem folytatja; Kálmán Balázs; ifj. Márki József 30 éves, a Hangyában dolgozik; Teleki Sándor 60 éves; Hívő Tóth Márton 70 éven felül, ő volt a legfelkapottabb; K. Tóth Sándor; ifj. K. Tóth Sándor; Virág Lőrinc 52 éves. Egyéb élelemkészítő tevékenységek A múltban sem volt és ma sincs cukrász a faluban. Az élet parádés ünnepeire, lakodalmakra, disznótorra, keresztelőre, születésnapra, névnapra vagy a karácsonyi ünnepekre 1938-ig Tiszaörsről és Tiszafüredről hoztak tortát. 1938-ban egy Örsi asszony telepedett le a faluban, aki meghonosította a pergelt tortát. 1950-ben négy asszony volt a faluban, akik rendszeresen sütöttek tortát, főleg lakodalmakra. Ezek valamennyien földdel nem rendelkező családok tagjai voltak, akik nem barátságból vagy szívességből, hanem azért a kevés lisztért, zsírért, baromfiért csinálták, amit ellenszolgáltatásként kaptak.