Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

ba, de a barkácsoló, amint meglátta a mestereknél, 1912-ben már maga is megvette. Az első világháború előtt román dézsások jártak a faluba. A két háború között a románok természetesen elmaradtak, de szerepüket átvették a barkácsolók. ,,Most már magyarbúi van a dózsás!" — mondták. Az egyik barkácsoló hadifogságban (1914—1918) megtanulta a vajköpülő készítését és azután erre specializálta magát. Annyira, hogy a Köpüllős ragadványnevet nyerte ezzel el. 1945 annyiban jelentett fordulatot a barkácsolók számára, hogy megszűnt az uradalmakban nyert munkalehetőség és a juttatott föld megművelése, jövedelme révén ne csupán barkácsolásból éljenek. 1945 óta a falu közvéleményében nyilvántartott tíz híresebb barkácsoló ezért sokkal inkább a maga számára dolgozik, mint az ezt megelőző időkben. Adattár 1. A barkácsoló nem valódi mester, csak kontár. Ha van egy cipész, aki csak ellopta a mesterséget, az barkácsoló. Az is barkácsoló, aki szekeródalt, házat meg tud csinálni : faragó. Adatközlő: Potornai Lajos. 2. A barkácsoló: ami gazdasági szerszám létezik, mindent meg tud csinálniÉn abból éltem vagy 25 évig. Uradalmakban dolgoztam, ott nem kellett ipar. A barkács annyit tud, mint egy ácsmester, csak nincs iparja. Szerszámok : cifrázó gyalu, nútgyalu, de ezek nem voltak régen. Volt az a fajankó (faragószék), azon dolgoztak. Olyan volt, mint egy ember fej, még ki is volt faragva embernek. Ez gyalupad helyett volt, abba fogta be a fát, ha kétnyelű késsel dolgozott. Vízmértékek is voltak, nekem is van egy régi fajta: alapozó. Ennek részei a függő, a függőtartó. A régi mestereknek is volt már vízmértékük fátokban, de később. 1906-ban ez még nem volt. Körülbelül 1910-ben gyött a vízmérték divatba. Ezt az alapozót én csináltam arra a mintára, mint az övéké volt. 1912-ben már vettem vízmértéket. Ha jó volt a cégolóléc (hossza 3 méter), ezzel is nagyon szépen be lehetett állítani. A cifrázó gyalut stablonhoz, ajtóhoz, ablakhoz használják. Azelőtt késsel, bicskával, kézzel faragtak. Ez körülbelül 1912-ben jött divatba. Akkor még nem volt mindenkinek, csak egy nagy mesternek. Akkor vettek osztan többen a mesterek, meg aki nem volt mester, az is. A nútgyalut bélelt ajtóhoz, padlózáshoz, ablakokhoz használják. Mikor én kezdtem, még a padlót nem nútolták, ha falcolták. Adatközlő: id. Császár Lajos, sz. : 1887. 3. Fejfának tartósságára nézve legjobb volt a száraz akácfa. Először kifaragtuk, akkor legyalultam, akkor szalmalánggal átpirítottam, füstöltem, lebarnítottam. Akkor letörültem, szalonnával vagy disznózsírral átkentem az egészet. Azután jött a betűvágás. Levonalaztam, megcirkalmaztam, hogy hogyan fér ki a betű, és a betű után kivágtam. Ez volt egy íletképes fejfa. Ha nem füstölte meg, egy-két év múlva a szuj (!) beleesett, ki is tört. Ugyanazt a fejfákat csinálták régen is, csak sima alakzatban.