Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

TERMÉSZETVÉDELMI JAVASLATOK Kutatóterületünk, a Heves—Borsodi-síkság gerinces faunájának feltárása során, mint az talán munkánkból is kiviláglik, figyelemre méltó értékek bukkantak fel. Ezek sorában a növénytani, az állattani és a tájképi szempontok is jelentős szerepet töltenek be. Számos helyen kerültek elő a temrészetes állapothoz közeli, sőt bolygatatlan, „ősi" részletek, amelyeknek nem csak a zavartalansága, de ma már a fennmaradása is kétségesnek látszik. Kedvezőtlen a helyzet abból a szempontból is, hogy e területek többsége napjainkban már nem alkot nagyobb, összefüggő felszíneket, továbbá azért, mert közvetlen szomszédságukban az ember által intenzíven művelt agrárkultúrák találhatók. A nagyüzemi mezőgazdaság történései pedig (talajművelés, vegyszerek használata, terménybetakarítási stb.) erőteljesen hatnak közelebbi és távolabbi környezetükre. Közismert, hogy ezek a hatások nem járulnak hozzá az élővilág zavartalanságának biztosításához. Mindezekből következik, hogy a kutatómunkát, szerves folytatásként, a megőrző, védelmi törekvéseknek kell követniük. Igen szerencsés körülményként értékelhető, hogy terepmunkánk befejezésével és az eredmények összegzésével egyidőben került előtérbe — többek között éppen javaslataink figyelembe vételével — a terület természetvédelmének kérdése. A kapcsolat, amelyet az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal teremtettünk, rendkívül gyümölcsözőnek mutatkozik. Területbejárások, botanikai, rovartani stb. felmérések történtek tudományos intézetek kutatóinak közreműködésével. Egyöntetű vélemény alakult ki arról, hogy a Heves—Borsodi-síkság legértékesebb, tehát súlyponti része Gelej — Mezőcsát — Ároktő — Tiszavalk között található. Ez a vidék szolgáltatta ugyanis bolygatatlan löszfoltjaival és mozaikos elhelyezkedésű szikeseivel, valamint mocsarainak, vizes és sziki rétjeinek tarka együttesével a legjelentősebb eredményeket (Endes, 1983). Ám, mint azt jelen munkánk is bizonyítja, az elszórtan, egymástól távol eső részek is nagy értéket képviselnek, ezek védelme is elodázhatatlan! A Pély-fok mocsara, a szilpusztai erdő, a Borsodivánka melletti tölgyliget, az egerlövői sásrét, az Eger-patak Füzesabony és Mezőtárkány közötti ártere, a Békás-lapos, valamint a hevesi szikesek közül nem egy (Átány, Kömlő. Tiszanána) a tájképi látnivalók mellett botanikai és zoológiai különlegességeket őriz. Ezúton is javasoljuk tehát az említett területek védelmét célzó szervezési munkák beindítását, hogy legalább megyei szinte (hiszen a Heves—Borsodisíkság két megye — Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén területére esik) biztosítva legyen zavartalanságuk. Ezek a részek ugyanis, amint arra sokszorosan utaltunk dolgozatunkban, szerves kapcsolatban állanak a nagyobb, összefüggő területekkel, a növény- és állatvilág tekintetében egyaránt. Megszűnésük, el