Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

párja a települések szélén fekvő, zavartalanabb kertekbe és gyümölcsösökbe is behúzódik. Vonuló madár. Dolmányos varjú — Corvus comix L. Területünkön rendszeresen megfigyelhető madárfaj, de létszáma csak a költési időn kívül emelkedik meg a Tisza árterén élő állomány megjelenésének következtében. Szórványos voltához hozzájárul dúvadként történő gyérítése is. Költéskor nem annyira a zárt erdőket, mint inkább a kisebb ligeteket és főként a magasnövésű nemesnyár-fasorokat részesíti előnyben. Elhagyott fészkei gyakran szolgálnak ragadozók és baglyok számára költőhelyül. Vetési varjú — Corvus frugilegus L. Kisebb-nagyobb telepeken fészkel vidékünkön. Ezek 15-től 2000 párig váltakoznak, leggyakoribbak azonban a 2—300 párból állók. A hivatalos számlálás (Mercsák, 1980) és saját magunk adatait összevetve megállapítható, hogy az északabbi, borsodi részeken több él, mint a déli, hevesin, bár jelentős különbség nem áll fenn. Csak nagyon óvatos becsléssel jelenthetjük ki az előbbi terület mintegy 4000-es, illetve az utóbbi terület kb. 3600-as állományának számadatait. A telepek zöme akác- és nyárfaerdőkben, ligetekben és fasorokban létesült. A költési időn kívül hazánktól északra és keletre élő tömegek özönlenek be vidékünkre telelni. Csóka — Coloeus monedula L. Lakóterületek épületeiben, odvas fákban és a vetési varjú telepein találhatjuk néhány fészkelő párját. A helyi állomány télen is itt marad, de ilyenkor létszámuk más területekről érkezőkkel jelentősen bővül. Egyik szép telepét a borsodivánkai park őstölgyeiben figyelhetjük meg. Szarka — Pica pica L. Az urbánus környezet kivételével mindenütt találkozhatunk egyes példányaival vagy kisebb-nagyobb csapataival. Állandó madár, létszámának felszaporodását télen sem észleltük. Fészkeit is sokfelé megfigyelhetjük, olykor még a nyílt pusztán álló egyetlen kis bokorban is megtelepszik. Szajkó — Garrulus glandarius L. Főként ősztől tavaszig találkozhatunk egyes példányaival vagy kisebb csapataival, amelyek azonban zömmel telelni jönnek csak hozzák. Vidékünkön ritka fészkelőnek számít. Itt említjük meg, hogy irodalmi adatok szólnak a fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) előfordulásáról Kétútközön, az 1911. évi inváziója alkalmával. Az is kiderült, hogy a ritkább, ssp. macrorhynchosról volt szó, újabb adatokkal azonban nem rendelkezünk. Széncinege — Parus maior L. Területünk jellegzetes, bár nem tömegesen előforduló fészkelő madara. A nagyobb erdők mellett kisebb ligetekben, nyár- és fűzfasorokban is megtelepszik, emellett a kertek, sőt lakóterületek parkjai is kielégítik igényeit.