Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

rainkra. Ezért a szóban forgó fajok elkerülik a Heves—Borsod-síkságot, s főként attól keletebbre mutatkoznak. Ez is megerősíti azt az állítást, miszerint még a szomszédos — látszólag azonos felépítésű és genetikájú — kistájak élővilága esetében is jelentős különbségek lehetnek. Piroslábú cankó — Tringa totanus L. A terület egyetlen fészkelő cankófaja. Sokfelé előfordul, de csak kis számban. A fészkelésre legalkalmasabbnak mutatkozó vizes, zsombékos magasréteken is csak legfeljebb egy-két pár költ. Átvonulás idején többfelé találkozhatunk vele, ilyenkor tófenékeken, kubikgödröknél is szem elé kerül. Egy alkalommal harmincas csapatát észleltük. Szürke cankó — Tringa nebularia Gunner Tavaszi átvonulásán észleltük néhány alkalommal 1-3 példányát vízállások, tavak környékén, zömmel áprilisban. Érdekes módon edddig csak az északi, „borsodi" részeken fordult elő, bár ez alighanem a megfigyelések csekély számával magyarázható. Erdei cankó — Tringa ochropus L. E kis termetű cankófaj területünkön észlelt előfordulási adatai igen érdekesek, mert többségükben költési időre esnek. Az egyetlen április 14-i megfigyelést leszámítva minden esetben júniusban, illetve júliusban bukkantak fel. Tekintettel arra, hogy az erdei cankó hazánkban történő fészkelésére mindmáig nincs bizonyíték, az észlelt példányokat őszi és tavaszi átvonulóknak kell tekintenünk. Madarainkat főként vizek partján, erdőszéli vizesárkoknál láttuk (Mezőszemere, Tiszavalk, Mezőcsát), s e helyek igen hasonlóak a tőlünk északabbra található költőterületükhöz. Réti cankó — Tringa glareola L. Átvonuló cankóink közül az egyik leggyakoribb faj. Általában egyesével, ritkábban kisebb csapatokban kerül szem elé. Áprilisi és májusi adatai mellett júniusi és júliusi előfordulásait is regiszrálhattuk. Kubikgödröknél, vizes réteken és laposokon láttuk őket legtöbbször. Billegetőcankó — Actitis hypoleucos L. Mindössze két alkalommal láttuk edddig, tavaszi, illetve őszi átvonuláson. Egyik alkalommal egy, a másik esetben két pédányt észleltünk. A madarak a legjellegzetesebb biotópokon fordultak elő: tóparton, illetve kubikgödör szélén. Sárszalonka — Gallinago gallinago L. A Heves—Borsodi-síkságon sokfelé megtaláljuk, mint fészkelőt. Tipikus költőhelyei a vizes, zsombékos magasrétek és sásmocsarak. Utóbbi típusban Egerlövőn egy erdei tiszáson is megtelepedett. Tavaszi és őszi átvonulásán nagyobb számban kerül szem elé, ilyenkor tavak iszapos alján, sekély vizű réteken és laposokon is gyakran látható. Erdei szalonka — Scolopax rusticola L. Eddig mindössze egyetlen alkalommal észleltünk egy példányt, 1981.