Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)
vonulása idején gyakrabban tűnik fel, főként erdősávok, bokrosok és nádasok környékén, ahol zömmel apró madarakból álló táplálékát a legkönnyebben megtalálja. Pusztai ölyv — Buteo rufinus Cretzschmar Kóborlásán kerül elő területünkön, érdekes módon nemcsak nyár végén, hanem tavasszal (május 15.), nyár elején (június 12. és 22.) és ősszel is. Miután a megfigyelt példányok kivétel nélkül felnőtt színezetűek voltak, arra kell gondolnunk, hogy nem költő, úgynevezett kajtár egyedek is megjelennek errefelé, bár fészkelőterülete zömmel hazánktól délre, illetve keletre fekszik. Egerészölyv — Buteo buteo L. A vércsefajok mellett talán a leggyakrabban látható ragadozó madár, amely az év minden szakában szem elé kerül. Költését területünkön két helyen észleltük. Ezek egyike érdekes módon (bár ez egyre gyakrabban megfigyelhető Magyarországon) teljesen nyílt helyen, egy búzaföld kellős közepén egyedül álló, kis termetű akácfán zajlott. Sajnos a zavarás miatt végül sikertelenül. Gatyás ölyv — Buteo lag opus Pontoppidan Rendszeresen, bár szórványosan előforduló téli vendég. Összetartó párját egy alkalommal még április 13-án is megfigyeltük a mezőszemerei erdő mellett. Hasznos rágcsálópusztító, amely csak nagy havak idején szorul madártáplálékra. Törpesas — IIieraaelus pennatus Gmelin Érdekes módon szinte rendszeresen felkeresi vidékünk egyes területrészeit. 1980. június 8-án a mezőszemerei erdő mellett észleltük egy példányát, majd a hozzá közel eső egerlövői erdőben figyelük meg ivarérett párját, később pedig június 22-én és július 17-én egy-egy példányát láttuk ugyanitt. Nagy valószínűséggel egy, a közeli Bükkben költő párról lehetett szó, vagy olyan példányokról, melyek fészkelőhelyüket elveszítve kóboroltak a vidéken. Nagy békászósas — Aquila clanga Pallas Ritka kóborló területünkön, mégis gyakrabban kerül itt szem elé, mint hazánk sok más, ragadozómadarak szempontjából kedvezőbbnek vélt táján. Pélyen 1981-ben Ôcsai András észlelte egy példányát, mi pedig ugyanezen év június 5-én és 17-én az egerlövői erdőben figyeltünk meg egy fiatalkori tollazatút viselő madarat. A ragadozók viszonylagos gyakoriságának egyik oka az lehet, hogy a Heves—Borsodi-síkság változatos ökológiai viszonyai bő és változatos táplálékkínálatot, a kisebb erdők pedig megfelelő pihenőhelyet nyújtanak számukra. Kékes rétihéja — Circus cyaneus L. Rendszeres, bár nem gyakori téli vendég. Létszáma a tavaszi és az őszi átvonulás idején felszaporodik. Zömmel a tojók és a fiatalok látogatnak el hozzánk. Itt-tartózkodása idején hasznos rágcsálópusztító, amelynek csak sérült, vagy beteg madarak esnek áldozatul. Szentistván mellett egy alkalommal még május elsején is megfigyeltük.
