Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

Ezüstkárász — Carassius auratus gibelio Bloch Tág tűrőképességű, szapora faj, amely a kubikgödröktől (Szentistván) a halastavakon (Gelej, Kisköre) és a mocsárrá öregedett holtágakon (Pélyi-fok) át a patakok felső szakaszáig (Kácsi-patak Mezőkeresztesnél) a legkülönbözőbb vizekben előfordul. Gyakori a Csincsében, nem ritka az Egerben és a Rimában, viszont a Laskóban és a csatornákban még nem észleltük elszaporodását. Ponty — Cyprinus carpio L. A kisebb vizekben nem él, egyedül a Csincsében találtuk meg ivadékait, ezek azonban a geleji halastóból származnak. A kiskörei és a geleji tórendszerben nemesített változatait tenyésztik, a Pélyi-fok elmocsarasodó vizében azonban a Tiszából ismert nyurga testű példányok fordulnak elő, jelezvén a hajdani szerves kapcsolatot a folyóval. Kövi csík — Nemachüus barbatulus L. Igen szép állománya él a Laskó-patak füzesabonyi szakaszán, amely dél felé Mezőtárkányig hatol le. Kis létszámban észleltük az Eger-patakban is, ahol a kedvezőtlen környezeti feltételek ellenére is megél, bár jellegzetes élőhelyeit a sebesebb sodrású patak-szakaszok képezik. Megjelenése nem csupán időszakos, ugyanis ikrázó példányaival is találkozhattunk {12. kép). Vágó csík — Cobitis taenia L. A legelterjedtebb csífajunk, amely az élőhely tekintetében sem válogatós. A gyors folyású Laskóban, Rimában és Kányában épp úgy megtalálható, mint a Jászsági-, Sajfoki- és Tiszavalki-főcsatornában. Előkerültek példányai az Egerből, a Csincséből és a Hanyi-érből is. Az észlelt példányok alapján nem mutatkozott számbeli különbség a patakok és a csatornák állományaiban. Az erős sodrású, kemény mederfenekű vizekben előbb említett fajrokonához hasonlóan kövek alatt rejtőzik. Réticsík — Misgurnus fossilis L. A lápok és mocsarak jellegzetes hala. A Kiskörei-víztározóban — hasonlóan a kárászhoz — egyre gyakoribb, de a patakokba nem húzódik fel. Területünk mocsaras vizekben szegény, így a réticsík kevés helyen található. Előfordulásáról csupán két adatunk van, az egyik a geleji halastóból, a másik a Pélyifok feltöltődő morotvájából. Ez utóbbi helyen régebben tömeges volt, így étkezés céljára nagy mennyiségben fogták a környékbeliek. Harcsa — Silurus glanis L. Elsősorban a jelentősebb folyók és nagyobb állóvizek hala, patakokban és csatornákban nem él. Vidékünkön a geleji és a kiskörei halastóban található, mint tenyésztett haszonhal. Négy, kb. kétéves példányával ugyan a Csincsében is találkoztunk Szentistván határában, ezek azonban a geleji tóból származhattak. Törpeharcsa — Ictalurus nebulosus Le Sueur Igénytelensége ellenére sem egyenletes az előfordulása. Igen jelentős állományát észleltük a Csincsében (Gelejtői Szentistvánig) és az újlőrincfalvai