Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

falakba. A telepek vidékünkön nem nagy létszámúak, és sajnos, különböző okok miatt (omlás, elgazosodás, bolygatás) egyre inkább fogyatkoznak. Kétéltűek Jellemző és gyakori faj a zöld varangy, amely szaporodás idején rövid időre főként a közeli kubikgödrök vizéhez vonul. Téli álomra gyakran a helyben található pincékbe, aknákba, üregekbe húzódik. Madarak Leggyakoribb a balkáni gerle és a házi veréb, jóllehet táplálkozás céljából a nyílt területeket is felkeresik. A jellemző fajok egy része (gyöngybagoly, kuvik, búbospacsirta) egész évben az épületekben és azok környékén található, bár táplálkozni kijárnak a zárt településekről. Más részük csak fészkelés céljából veszi igénybe a zárt településeket és a pásztor épületeket, s többnyire a környéken gyűjti táplálékát: gólya, búbosbanka, füsti fecske, molnárfecske, barázdabillegető, seregély, mezei veréb. A homokbányák lakója a partifecske, amelyhez olykor a gyurgyalag is társul. Mindkét vonuló faj tavasztól őszig a környéken találja meg táplálékát. Emlősök Jellemző fajok: kelet-európai sün (kertekben), hegyesorrú denevér, kései denevér, szürke hosszúfülű denevér. Utóbbi denevérfaj helyben, a pincékben telel, a többi elvonul. A vándorpatkány, a nyest és a görény állandóan jelen van az emberi környezetben.