Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

Az egyes csoportokon belüli tárgyalási sorrend egyben rangsor is, jelezve, hogy pl. egy halastó — már csak méreteinél fogva is — mind fajszám. mind egyedszámok tekintetében összehasonlíthatatlanul gazdagabb egy kubikgödörnél. A továbbiakban röviden bemutatjuk az egyes csoportokba tartozó területrészeket, s felsorakoztatjuk a fontosabb gerinceseket. Tekintve azonban, hogy egy-egy faj számos különböző típusú élőhelyen is előfordulhat, az észlelt fajok hiánytalan felsorolása inkább elmosná, mintsem kiemelné a különbségeket. Éppen ezért az egyes élöhelytípusok jellemzésénél csupán azokat említjük meg. amelyeket ott gyakorinak találtunk, illetve amelyek az adott környezetre a legjellemzőbbek. 1. Állandóan vagy tartósan vizes területek a. Halastavak A Heves—Borsodi-síkságon két kisebb halastórendszer található. Az egyik területünk legészakibb részén, Gelej közelében, a másik a legdélibb részén, Kisköre mellett létesült (1. kép). Az utóbbit a Tisza vizével töltik fel. míg az előbbit a Csincse-patak segítségével. Közvetlen és távolabbi környezetük is eltérő képet mutat, amennyiben egyiket a Tisza menti árterek szikes síkjai, másikat a Bükkaljával szomszédos löszös hátak veszik körül. Jelentős különbség továbbá, hogy a kiskörei tórendszer növényzete (nád. gyékény) jóval szegényesebb, és csupán a parti, partközeli részeken található, ezzel szemben Gelejen nagyobb, egybefüggő állományaik is láthatók, a hínárvegetáció viszont jelentéktelen (kaszálják). Mindezek miatt a gerincesiaunában mennyiségi és minőségi különbségek egyaránt mutatkoznak. Hangsúlyoznunk kell, hogy a halastavak mesterséges rendszerek, amelyekben az ember befolyásolja a faj összetételt és a populációk nagyságát is, telepítés, lehalászás, illetve profilváltás formájában. Lehalászás után, ha a tófenék szárazra kerül, teljesen el is tűnhet a halállomány. Az újratelepítést gazdasági tényezők irányítják, tehát itt mesterségesen szabályozott és gyors változásokat felmutató rendszerről van szó. Ehhez járul a halak táplálékláncban betöltött szerepének szezonálisan eltérő volta, amennyiben a téli periódusban, ha téli álmot nem is alszanak, aktivitásuk erősen lecsökken, életfolyamataik lelassulnak, összefoglalóan mégis megállapíthatjuk, hogy a vizsgált tavakon a hal-, kétéltű- és hüllőfajok zöme gyakorlatilag egész évben jelen van, táplálkozásuk, szaporodásuk és telelésük helyben zajlik. Halak Elsősorban a tenyésztett haszonfajok (főként ponty és ..növényevők"), valamint a mellékhalak (ragadozók, kárász, compó) jelentősek, de a töltővízzel bejutó kis testű ,,szeméthalaknak" is népes állományai alakulhatnak ki. A gyöngyös razbóra behurcolás útján került a tavakba, és ma már sokfelé elszaporodott.