Sugár István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe (Tiszai téka 1. Eger,1989)
tést nem tesz, áldozatot pedig tőllök igasságosan kívánni nem lehetne," s így a méltánytalanul alacsony munkabér mellett „az adózókat e munkák kiszolgáltatására nem kötelezhetik." De hozzátették, hogy ..magától értetődvén az, ha valaki azon munkákat alku mellett kevesebb bérért megtenné, ez kinek-kinek szabadságába hagyatik, . . . miről a Nemes Magyar Királyi Helytartótanács felírás által tudatni rendeltetik. . ." 1:!2 Figyelemre méltó tehát, hogy a Heves és külső-Szolnok vármegye közgyűlése a Tisza mappátió részére biztosította szolgabírái útján a napszámos munkásokat és a fuvarosokat, de a katonai térképfelmérést végző hadmérnököknek maguknak kellett megalkudniok a munkavállalókkal. A nagy térképészeti munkálat első lépése természetszerűen a háromszögelési alappontoknak a meghatározása volt. Lányi Sámuelek még 1834. március 9-én megkapták az osztrák katonai háromszögelés legújabb adatait. I:i2a Hrenkó Pál levéltári kutatásai szerint Tokaj és Nagybecskerek felől kiindulva vezettték a Tisza mentén a háromszögelési láncolatot. Mivel a kézhez kapott osztrák katonai háromszögelési pontok a bécsi koordinátákra voltak meghatározva, azt Lányi és csoportja a budai csillagda meridiánjára számította át; s ezzel a térképezéshez új hazai alapot teremtett. A maga korában legújabb műszerekkel végzett háromszögelésen belül a részletpontokat „grafikus megoldás"-sal határozták meg. Lányi Sámuel és mérnökcsoportja a mappátió során a munka megkönnyítése végett korábban készült térképeket is felhasznált, melyeket azután az egységes méretarányra átdolgozott, s az új háromszögelési alapra szerkesztett át. Lányi Sámuel mérnökei a Tisza jelmérését a titéli torkolat vidékéről kezdte meg, s onnan haladtak a folyam mentén északra, majd pedig északkeletre. A Tisza mappátiója során a nagy folyam forrásvidékét már 1840-ben elérték. A külső terepmunka azonban még néhány éven át folyt, de a teljes munkálat 1844-re befejeződött. i:vl]D így például 1843 szeptemberében „a Tiszának és az abba szakadó némely folyóknak víztükre meghatározására az Építési Igazgatóság néhány egyedek'' kiküldéséről értesítette Heves és Külső-Szolnok vármegyéket. 11 ' 1 Bár a Lányi Sámuel vezette Királyi Tisza Térképészet mérnökcsoportjának személyi összetétele az évek során változott, de a Közép-Tisza 1837. évi áttekintő lapjáról megállapíthatjuk, azoknak a mérnököknek a neveit, akik a Szolnok — Törökszentmiklós vonalától Heves megye borsodi határáig a mappátiót végezték. J;s3a Ezek a következő mérnökök voltak: Haigl, Kamóczi Sándor, Müller Lőrinc, Péterek János, Toporczer és Vaisz Antal. * * Mindenképpen említésre méltónak találjuk azt, hogy 1817-től 1846-ban bekövetkezett haláláig, tehát a Lányi-féle Tisza-térkép felmérési munkálatai alatt Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék „rendszerint 132. HmL. IV-l/a. 131. rsz. kötet Nr. 968. 132a. MOL. C. 163. csomó 40. 132b. HRENKÓ, 1987. 91., 92. 133. HmL. IV-l/b. Nr. 1843:732. y 133a. MOL. S. Tisza 12. XI. 118.
