Sugár István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe (Tiszai téka 1. Eger,1989)
Kétségtelenül súlyosbította a vármegye helyzetét, hogy meghalt Vrana István, és Lietzner Jánosnak, az új geometrának csak 1778 májusára várták érkezését. Kiderült, hogy a Mirhó-gát lerombolása folytán nemcsak a tiszántúli és a nagykunsági helységekben esett árvízkár, de jelentékeny mértékben késleltették a tiszai kiöntések a katonaság vonulását, valamint az erdélyi, a galíciai és ladomériai közlekedést; nem is szólva arról, hogy a Szolnokra való sószállítás is számottevően megnehezült. 90 A Bécsből 1778 tavaszán Egerbe érkezett Lietzner János, az új mérnök, 1779 novemberében még mindig nem tudott érdemben állást foglalni az ügyben, mivel az árvizek megakadályozták helyszíni vizsgálataiban. 01 1780. április 14-én a vármegye közgyűlésén ismét napirendre került a tiszai árvíz, illetve az általa okozott károk kérdése, s nem tudván dönteni, ismételten helyszíni vizsgálatra utasították Lietznert. 92 A megyei hatóságok különböző ürügyek árán húzták-halasztották a Mirhó -gát újból való megépítését, nyilván annak várható súlyos költségei miatt. E viták során. 1780 októberében kiderült, hogy már VI. Károly uralkodása alatt (1711—1740) felmerült a gát akkori megítélése szerint is annak ártalmas volta, mivel akkor is abban látták a tiszai áradások, árvizek okozóját. Ezért a gát helyett híd megépítésének a gondolata merült fel, mivel a hídon át biztosítva látták a közlekedést, viszont a Tisza felduzzadt vizének az árterületre való áramlásának sem állta útját a gát. De ugyanakkor végül mégiscsak belátta a közgyűlés is, hogy „a gát felette szükséges." m (!) Mindennek dacára még 1785-ben is javában folyt a vita, pedig már Békés, sőt Bihar vármegye is követelte a Mirhó-gátnak újból való megépítését. Sőt most már a legilletékesebb, Stanislaus Heppe, a hajózási igazgató (,, director navigationis") is állást foglalt a védmű újból való felállítása ügyében. 9 '* Végül közel 9 esztendővel a gátnak a vármegyei határozat alapján való lerombolása után, 1785-ben maga az uralkodó, II. József döntött a vízzárógát megépítése mellett, mivel az a Tiszántúl számára „felette hasznos", viszont a Tiszán inneni részekre „nem ártalmas."^ Lietzner János irányítása alatt 1786—1787-ben folyt az új nagy Mirhó-gát építése. Ekkor a hossza 720 öl (1350 m). magassága a tereptől függően 2—2,5 öl (3.8—4,75 m). talpszélesség 20 öl (38 m) s koronaszélessége pedig 7—8 öl (13.3—15.11 m) volt. Ilyen állapotban maradt meg egyébként egészen az 1876. évi nagy árvízig, ekkor történt átszakadása után újjáépítették s e formájában napjainkig fennáll: s tekintettel arra, hogy a Tisza szabályozása révén elvesztette árvízvédelmi szerepét, ma áttöltésül szolgál. 00 Egyébként a gátat megé90. HmL. IV-l/a. 36. rsz. kötet 114-120. 91. HmL. IV-l/a. 37. rsz. kötet 88-89. 92. HmL. IV-l/a. 38. rsz. kötet 112-114. 93. HmL. IV-l/a. 38. rsz. kötet november 11-iki ülés. 94. HmL. IV-l/a. 43. rsz. kötet 55-56.. 108-109., 193-194., 261-262., 294-297., 353., 361-363.. 377., 391.. 401., 443., 447., 493., 494. — IV-l/b. Nr. 1875:234 et 0., 315., 345. 95. HmL. IV-l/a. 38. rsz. kötet. 1780. okt. 11. ülés. — HmL. IV.-l b. Nr. 1785:514. 96. KÁROLYI — NEMES. I. 1975. 85.
