Bujdosné Pap Györgyi et al.: Kisváros a felhők fölött… Eger a polgárosodás útján. Időszaki kiállítás (Eger, 2012)

I.

Az I. világháború után polgári hatásra a vállukon húzott, öves blúzok jöttek divatba. A hóstyákon élő „varrók”, vagyis a varrónők otthonukban szabták és varrták a testhez álló, gyári csipkével, farkasfoggal díszített blúzokat, női öltözeteket: szoknyákat, ingvállakat, rékliket, fehérneműket. Egy-egy jó hírű varrónőért más hóstyára is elmentek.Az egri nők jellegzetes fejviselete volt a tok. A tokcsináló asszony házhoz ment és az újságpapírral bélelt tokkendőt a viselője fején hajtogatta csónak formájúra. A végébe helyezte a kistokot, melyhez a kendő sarkait színes fejű gombostűkkel erősítette. A tok alá az asszonyok dupétra fésülték a madzagra sodrott, felcsavart, hátul csokorra kötött hosszú hajukat. A férfiak viseletében a vagyonosabb helyzetet jelezte az ezüstcsatokkal és gombokkal, mentekötőlánccal ékes posztóöltözet: mellény, dolmány, mente. Az I. világháborútól kezdett változni a legények viselete, amely ing, bő vászongatya, selyemmellény, lajbi, kötény és keskeny szélű selyembársony darutollas kalap volt. A zsinóros, prémes díszítésű posztóujjasok helyét átvették a polgári öltözet hatását mutató kabátformák és a gyári szövetnadrágok.

Cseh Andrásné Vas Mária Cifra hóstyai varrónő és családja,

1930 korül

Egri bástyái asszony hajának „dupétra"fésülése, tok alá.

Bakó Ferenc felv. 1956