Szilasi Ágota, H.: Egyház, tudomány, művészet. Ezer éves az Egri Egyházmegye (Eger, 2004)
ké történt kinevezése után serény munkához látott. Megalapította az egri rajziskolát, hogy elősegítse az iparostanoncok szakmai képzését. 1828-ban a Líceum épületében megnyitotta az első magyar nyelvű tanítóképzőt, mert észrevette, hogy az elemi iskolákban többnyire műveletlen és képzetlen tanítókra van bízva az ifjúság nevelése. Székvárosában városszépítő bizottságot hozott létre, hogy a városbeli építkezéseket ellenőrizni lehessen és az utcák rendezettebb küllemmel bírjanak. A Velencében eltöltött évek alatt jelentős, jórészt a velencei festőiskola művészeitől származó képgyűjteményre tett szert, amelyet később Egerbe is magával hozott. Mikor az 1836 májusában berekesztett országgyűlés egyik utolsó ülésén az összegyűlt rendek 500.000 forintot szavaztak meg a Pesten felállítandó Nemzeti Múzeumra, akkor a pátriárka érsek fölállt, és gyűjteményét odaajándékozta a létesítendő múzeumnak. Pyrker később még mintegy ötven képpel egészítette ki az adományt. Miután a Nemzeti Múzeum csak évek múlva épült fel, az érsek ideiglenesen Egerben állítatta ki a müveket, így esett meg, hogy a Nemzeti Múzeum képtára először városunkban volt látható. A gyűjtemény ma a Szépművészeti Múzeum régi képtárának egyik leggazdagabb egysége. Kezdettől fogva foglalkoztatta az új katedrális építtetése, mert megítélése szerint ideérkeztekor „az egri érseki templom alig különbözött egy falusi templomtól.” A tervezést Hild József, a kor neves építésze, a művészi díszítést többek között az Itáliából érkezett Marco Casagrande szobrászművész végezte. Az új székesegyház mindössze négy év alatt épült fel, szentelésére 1837. május 7-én került sor. Pyrker 1847-ben bekövetkezett halála után V. Ferdinánd Lonovics Józsefet - eredetileg egri egyházmegyés papot - nevezte ki érsekké, ő azonban az 1848/49-es események folytán sohasem foglalta el az egri főpásztori széket. Miután néhány évig üres volt az egri érseki szék, 1851. január 19-én Bartakovics Bélát iktatták be. Az 1848-as polgári átalakulás, valamint az érsekkel történt megegyezés új fejezetet nyitott a város életében. Megszűntek a földesúri szolgáltatások, a város határában lévő szőlők saját tulajdonba kerültek, és az egyébként polgárias város jogi értelemben is a rendezett tanácsú városok sorába került. Ehhez nagyban hozzájárult az érsek itteni tevékenysége, a tudomány, az oktatás és a kultúra iránti elkötelezettsége. Megalapítója és gyarapítója volt az Érseki Líceumi Gyűjteménynek, amely a város első múzeumi kiállítása volt és a Líceum épületének első emeleti termeiben nyert elhelyezést. A plébániákról begyűjtötte a régi könyveket és iratokat és a Főegyházmegyei Könyvtárban helyezte el azokat. Saját könyvtárából öt és félezer kötetet ajándékozott a könyvtárnak, ezen kívül folyamatosan gyarapította azt új kiadványokkal. O vásárolta meg a könyvtár számára Mikes Kelemen törökországi leveleit is. Különösen sok gondot fordított az oktatásügy fejlesztésére, 1851-ben megalapította az Egri Főegyházmegyei Tanfelügyelőséget, 1852-ben idetelepítette az Angolkisasszonyok rendjét, akik segítségével megoldotta a leányok oktatásának és nevelésének problémáját, 1861-ben pedig bécsi hozzájárulás nélkül újraindította az Érseki Jogakadémiát. Lelkesen támogatta papjai irodalmi munkásságát, különösen Tárkányi Béla költőét, akivel elvégeztette a Káldy-féle bibliafordítás korszerűsítését.
