Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Mária: Eredettudat és történeti hagyományok Csépán
rádra, Kunszentmártonb a. Ez, mint a későbbiekben látni fogjuk, számos tréfára adott alkalmat, hiszen a vidéken szinte egyedi jelenségnek tekinthető. „Vótak szent aszszonyok. Bő ruhásak, hat asszony, egy ember bo gatyába. A templomba gyertyások vótak, az oltár köre tették /a gyertyát/ míg a pap misézett, addig. Jobban idősebb, özvegy asszonyok vótak. Anyósom is szent asszony vót. Ha templomba ment, fehérbe ment," - emlékezik vissza Balázsi Istvánné . Pár szót ejtsünk még a megszólítás ról, a köszöntés ről. Nagy eltérés nem mutatkozik más falvakhoz képest, ezért csak felsorolásképpen tekintsük végig. A zsellérek, béresek a nemest, a gazdát nagyságos, méltóságos, kegyelmes, tekintetes jelzőkkel illették, kinek mi járt. Családon belül is eltért a mai szokásoktól a megszólítás. A fiatalok az idősebb testvért magázták, ami akkoriban általánosnak volt mondható a polgári vagy rangosabb családokban. Erre egy példa Dúzs Jánosnét ól: ,,Az első unokatestvérének nagymama nem mondta a nevét, hanem azt, hogy testvér vagy sógor, vagy angyika." A köszöntésre szintén tőle közlök egy esetet, amire ő maga is azt mondta;„Ennél szebbet még nem hallottam!" i»-Adjon Isten jó napot! - Neked is adjon Isten! - Az Isten áldása legyen a munkáján! - Meg annak is, aki kívánja!" Végül nézzük meg, mi a véleményük a környező falvaknak Csepá ról, az itt éló emberekről. Bár némelyiket a csépa iak is valialjak, sőt egyes falucsúfolók at el is mesélnek. Tiszakürt i vélemény a következő: „Akik eredeti csépa i lakosok, azok olyan ával beszelnek. Oszt a csépa iak olyan érdekesen beszélnek, oszt szokták mondani, hogy gyere be Jakabkor / Csépá n a búcsú napja/, oszt májd jól tártalak tökkaposztáí-il val. Oszt ezt úgy is mondták, olyan a-val." Ugyancsak búcsúval kapcsolatos a tiszakürt i csúfolódó egy másik variánsa Tiszasas on: „Gyei'e el hozzánk Jakab napkor Csepá rá, jól tártunk tökkáposztávál, meg ápró békával!" Ennek több, apró eltéréseket tartalmazó változatát hallottam csépa i emberektói is, mas tiszazug i falvakban is. Az is általánosan ismert vélemény, hogy „a csépai emberek verekedosek voltak. Ha Szelevényrol vagy a szőlőből bejött valaki, azt megvertek. A xíaszak voltak a legA? ————— vérengzőbbek. Idegent végképp nem tűrtek." Kunszentmárton ban mondják azt, hogy csepai oicskások , amivel szintén a verekedős természetre utalnak. Egyes falucsúfolók érdekes módon jelzik a csépaiak származását, eredetét,vagy a múltjára hívják fel a figyelmet. Igy például „ nemes Osépá "-nak nevezik Tiszasas on. Mondják „szent Csepá "-nak is, a vallásosságot emelve ki. A kálvinista Sason „pápista" jelző illeti Osepa t. Még egy xiszasasrói származó adat szerint „a csépaiak ma63 tyók". Ennek érdekes párhuzama jelentkezik Öcsöd ön - ami szintén református falu -, ahol a mesterszaliás iakat matyóknak hívták, mert „tiszta katolikusok, pápisták' ! . b4 Térjünk vissza meg a búcsúsokat kifigurázó falucsúfólokhoz. i^zek szinte az egész országban ismeretesek, illetve mas-más variációban használatosak. De itt, a református környezetben sajátos csépai jellemzőnek foghattak fel a szűkebb környe/65 « i zettel összehasonlítva. Palotai Lászlót ól hallottam az itt ismereteseket. „Legtöbben Csongrád ra mentek búcsúba. Az eloénekesnél a bakóba egy üveg tej volt. Mondják neki: - Folyik a tej, komámasszony! 0, Mária! Az meg válaszol: - Nem folyik az, bé van dugva, 0, Mária! Mer közbe meg énekeltek." Egy másik, sok nevetésre okot adó történet így hangzik: „A búcsúsok az úton
