Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Mária: Eredettudat és történeti hagyományok Csépán
A történelmi tényre - azaz a királyi adományozásra és a betelepedésre - rákérdezve, sokan nem tudtak egyértelmű és részletes választ adni. „Tájszólással beszélünk, az biztos. De nem hallottam róla, hogy valahonnan ide vándoroltak vóna. Nem hallottam errüi a Móric generálisr ul. ...A szőlőbe ez a sok hold terület mind el van osztva. Szelevény felől Sas felé, ez igy gyün sorba. Hat Tercsi még mindig van a faluba. Sz a Szántó Mór valami gazdag ember vót. Akkor ez a Csete is gazdag ember vót. Ez a Palotai is. Úgyhogy az a rész szőlő mind egy emberé vót."^ A község újratelepítése, a palóc mült többféleképpen jelentkezik az emlékezetben. Többen nem ismerik, nem tudjak, hogy honnan származik a község lakossága. Néhányan felháborodottan tiltakoztak a palóc rokonság ellen. „Valaki azt állította, hogy mi palócok vagyunk. Azok a .felvidéken laknak. Okvetlen nem lehetett palóc ez a terület. Dúzs Jánosné valószínűleg Botka János mar említett tanulmányának ismeretében mondta a következőket: „Palócok többen is vótak. 17/û-ben betelepedések vótak. Nem minden palóc vót nemes. Akik nem nemesek, nem magyaros nevük vót." Ha a palóc származás felemlítése tiltakozást váltott is ki az emberek nagy részéből, a nemesi múltat már minden megkérdezett némi büszkeséggel emlegette. Büszkeséggel, de nem eltitkolva azok „vétkes" cselekedeteit /pl. lopások/, hanem vállalva 3/1 az ősök múltját jo és rossz oldalával együtt. A telepesek palóc vidékről vándoroltak mind délebbre. Feltételezhető, hogy az egyes faluból valók is tudatosan vállalták a szétszóródást, hogy ne lehessen Őket visszatelepittetni eredeti lakóhelyükre. ^ így tehát egységes szarmazástudat nem alakulhatott ki, többnyire csak egyes családok - ezeken belül is a nemesek - eredettudatáról eshet szó. „Sz man nagyon régi falu, nemes Csépa vót a neve. Itt nem vót uradalom, de mán Sas on is vót. A nemesek - az mán megszűnt, az anyám apjának is vót nemes levele, ez fölszabadított község vót. Rozmis András vót a nagyapám, az anyja meg Kasza Kati . Ennek a Kasza Kati nak vót több testverje. Vót egy Kasza András , ez gyermektelen vót, oszt magahoz vette a nagyapámat, meg a testvéreit. Heves megye szolgabíraja vót ez a Kasza András , oszt ket testvérével, Imre meg János nevűvel ide települt Csépá ra. A M aszák itt is vannak eltemetve Csépán kriptajba."^ 6 Néhányan a családfát is elkészítették annak bizonyságául, hogy rangos család leszármazottai. A Czucz családfa es a címer másolata a kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjteményben megtekinthető. A család egyik tagja, a 79 éves Czúcz József bácsi, a kezdetekre igy emlékezik: „Felvidéken van Ebeck község, a Czúcz ok onnan települtek be." A Czúcz család leszármazási táblázatán kívül ismerjük - a mar említett Pekárik M átyás összeállításában, Csák Ernő kiegészítéseivel - a Pekárik család genealógiáját is, "melyben az anyakönyvi adatok mellett a családi hagyomány is - főleg a kezdeti 17« századi periódusra vonatkozóan - nagy hangsúlyt kap. Adatokat nyerhetünk ebből a Pekárik családdal házasság révén rokoni / leszármazói kapcsolatba került más családokra is /leanyag on: Vághy , Paczolay , Sárközy , Mészáros , Hajdú , Lamos , Trencsényi , 67 T ornyos , Polner st b ./. A határrésznevek is bizonyítják, hogy a Czúcz család fontos szerepet játszott a község eletében. Sokan ma is számon tartják őket, mint legelső betelepülőket. „ Cúc mihál y bácsi meg a Cúcok, ezek alapították régen a falut. Úgy jöttek, öten vótak, a szollőben. Róluk vannak a düllők elnevezve." Ez a megnyilatkozás arra enged következtetni, hogy nagy tisztelet és megbecsülés övezte az alapítókat, sőt mind a mai napig él irántuk ez az érzés. „ Csetényi , a Barták , Horpácsi , Túri , Czúcz , Csete , ezek nemesi családéul valók. Az apjuk nemes vót, de szegínyek vótak. A 48-as időkbe kapták a nemességüket. Horpácsi Aron pandúr vót, es ezért kapták a nemességüket."^
