Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán
a jelvényét, a vőlegénybokrétát lefelé virágjával. /Az ő legénységének már vége van - szimbolizálta a virág állása./ Délután az esküvői menetet a vőfély először a menyasszonyos házhoz vezeti, hogy kikérje a menyasszonyt. Ekkor a vőfély mögött a násznagy és felesége, utánuk a vőlegény az első koszorúslánnyal halad. Mögöttük a legénybarátok /a koszorúspárok/, a rokonok, az egész násznép. A sort a zenészek zárják. A menyasszony kikérésé re megjelenő násznépet csak a vőfély vizsgáztatása után engedték be. Cseh Kár oly vőfély a menyasszony násznagyától e kérdést kapta: „Milyen úton gyüttek?" A válasz rögtön megvolt rá: „A szeretet útján". A vőfély és a násznép bebocsátásának ilyetén halogatása általánosan ismert. Az itt leírt kérdés feltevése és a vá33 lasz a Dél-Alföldön gyakori.^ y Almenyasszony elővezetésére is sor kerülhetett. Szabó Imre vőfély megkérdezte a menyasszony násznagyát: „Miről ismerem meg a menyasszonyt? Befele hasított a lába vagy milyen?" - „Amilyet hoz, olyan lesz!" - volt a válasz. Erre én kértem egy koszorú fokhagymát, akkor fehér lepedővel felöltöztettem egy fickót és bevittem a vőlegénynek: „Na vőlegényuram, ez-i az? Nem szólt semmit, csak nézett. „Nem ez az." Az meg oszt megátkozta /mármint az almenyasszony/ amiért nem kellett neki: „Adjon az isten annyi földet, hogy ne győzzön kapálni, meg annyi pénzt, hogy ne győzze megolvasni!" Második próbának egy öregasszonyt vitt be a vőfély. Csak ezután vezette elő az igazi menyasszonyt. A vőfély a menyasszony búcsúztatása után összeállította a lakodalmas menetet. Elől ő ment. Utána a menyasszony a kísérőjével /első koszorúslegény/, mögötte a vőlegény az első koszorúslánnyal. Okét követték a koszorúslányok és legények párban, majd a többi vendég. Régen a két násznagy a feleségükkel a násznép után ment. Mögöttük már csak a zenészek és az apró gyerekek hada következett. A menet ma abban különbözik, hogy a násznagyok a vőfély után, mögöttük a násznagyok feleségei állnak. /14-16. kép/ Ma is mindenki gyalog megy. Kivételt az exogám házasságok képeztek. Ilyen esetben lovaskocsi sor alkotta ugyanazt a rendet. /Itt megjegyezzük, hogy mindig a menyasszony lakóhelyén esküdtek, a kiadó ebéd nagyobb volt és a vőlegény lakóhelyén volt a lakodalom./ /1-2. ábra/ Szórvány adatunk arra vonatkozólag is van, hogy Csépán a múlt században külön lakodalmas menetet alkotott a vőlegény, és külön menetet amenyasszony rokonsága . Erre vonatkozólag más tiszazugi településen nem sikerült adatot találni. Ilyen elemet a nagykunsági leírások sem tartalmaznak, viszont a Kiskunságban és a Dél-Al34 földön ismert a két lakodalmas menet.A palóc szakirodalomban is többször leírták, hogy „A templomhoz mind a menyasszony, mind a vőlegény násznépe külön-külön vonult fel." 55 Útközben zeneszó és kurjongatások hallatszanak még a mai lakodalmas menetben is. A csujogatás Cibakházá n és Tiszasas on elevenebben él, mint Csépá n. Az új párt igyekeztek megvédeni minden ártó hatalomtól és balszerencsétől. „Az én lányom cipője sarkába a keresztanyja egy tíz forintost tett 1958-ban. Azt mondta, mikor esküdött, az ő cipője sarkába is tett a keresztanyja egy egyforintost azért, hogy szerencséjük legyen, meg sok pénzük." A csépa iak tudatában ma is több hiedelem él, amelyet, különösen ha a nem kívánt helyzet áll elő, felemlegetnek. « Ugyanazon az úton kétszer nem mehet a lakodalmas menet, mert akkor nem lesz szeren cséjök." „Ha két menyasszony találkozik az úton, kendővel betakarják az arcukat, hogy ne lás sák egymást." „Elejtettem a gyűrűm a templom előtt, azt mondták, elejtettem a szerencsémet." „Gyászos lesz az életük, mert az idő is szomorú."
