Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán
E statisztika mutatja a tilalmi időket /advent és nagyböjt/, Az is jól látható, hogy a legtöbb házasságot novemberben és januárban kötötték. Ma nyáron a leggyakoribb a házasságkötés. Adatközlőink e század elejére vonatkozólag az őszi betakarítási munkák /kukoricatörés, szüret, répaszedés/ utáni időszakot jelölték meg a legtöbb lakodalom időpontjaként. „Lakodalomra már az újbor is kiforr." /3. kép/ A lakodalom napja a kedd , csütörtök és a vasárnap volt Csépá n. Adataink szerint viszont a reformátusokat vasárnap nem eskette meg a pap. A polgári esketés is csak hétköznap történhetett, így a vasárnapi lakodalom új párja szombaton kötött házasságot az anyakönyvvezető előtt. Napjainkban a szombati esküvő az általános. A lakodalmat a vőlegényesház tartotta. Erre a célra kiürítették a lakást. A bútort felhordták a padlásra. Asztalokkal, lócákkal rendezték be a szobát. Ha kicsinek bizonyult a lakás a vendégek létszámához mérten, sátrat állítottak fel. „A vázat a lakóház alakjához hasonlóan állították fel, vagy egyszerűen két szalmakazal közt, a kazalba szúrt gerendákra terítették a sátorponyvát," 1 ^ Immár 20 éve a lakodalmak többségét a kultúrházban rendezik. 2. A tisztségviselők felkérése a/ Vőfély »vofeny, vőfiny, vőfin' A faluban ma több hivatásos vőfély él. Mivel Csépá n van a legtöbb aktív korban lévő, így a Tiszazug többi falujában is szolgálnak: Szelevény , Tiszasas , Tiszakürt , Tiszaug , Nagyrév , Cibakháza . Tiszaföldvár , iCuns zentmárt on , Tiszainoka lakodalmait is gyakran irányítják függetlenül attól, hogy református vagy katolikus-e a település. Személyük nagyban hozzájárul ahhoz, hogy e falvak lakodalmai közötti különbségek megszűnjenek vagy, hogy egy-egy új elem az egész egykori Tiszaialsó járásban elterjedjen. Az egyik csépai vőfély - aki 20 éve lakik a faluban szavai is igazolják ezt: „ Csongrád i embertől tanultam a verseket. Itten már csak képeztem magamat. Mindig újabbakat. Ha jót hallottam, amit még én nem tudtam, azt megtanultam." Szolnok megye Néprajzi Atlasza szerint Csépá n és a szomszédos településeken 16 a századfordulón a vőfély specialista és rokon is lehetett / Szelevény . Tiszaug , Tiszasas , Csépa /. Ma már csak hivatásos vőfélyek vannak. A csépa i vőfélyek legénykorukban tanulták ugyan a verseket, de a rendszeres vőfélykedésre csak nősember korukban volt idejük. A tanulás módja egyénenként változott. Volt, akinek néhány napja volt a verstanulásra az első szereplése előtt, volt, aki hosszú időn át készült a tisztségre. „Az én uram is de sok ásó, meg kapanyelet behívogatott!" Sorba állítgatta e szerszámokat és azoknak mondta a verseket, Csépá n jelenleg is van egy kezdő vőfély. Először jóbarát vagy rokon lakodalmát szolgálták ki, és az ottani szerepléstől függött, hogy lett-e belőlük hivatásos vőfély. Megtiszteltetésnek veszik, ha felkérik őket e tisztségre. A század első felében csak az egyik, egyébként kubikos ember kórt fizetséget szolgálataiért: egy napszámot /20 pengőt/. A többiek szívességből csinálták. Jelenleg 300 forintot fizetnek a vőfélynek. A megkérdezett hat csépa i vőfély mind vőfélykönyvből tanulta a verseket, amelyet idősebb vőfélytől kért kölcsön. Ez a könyv nyomtatott vagy kézzel írott volt. A csép ai vőfélyek versismerete elsősorban a helyben megjelentetett Vincze Gábor Vőfélykönyv-ére épül. E mű más, az Alföldön általánosan ismert verseket is magába foglalja. A vőfélyek - közvetlenül vagy közvetve támaszkodva e könyvre módosításokkal mondják e verseket. Repertoárjukat is maguk válogatják össze. Anya-
