Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán
tek. Azzal tudatták a csipa i legényekkel, hogy fegyver van náluk." Az exogám házasságok akadályozása még az esküvő napján is megnyilvánult. A legények összekötötték az istrángot, kivették a kerékkötő szeget, szalmakötéllel az utat elkötötték. E szemlélet ellenére mindenkor találunk a faluban egy olyan réteget, amely exogám házasságot köt . Szélsőséges eset, de előfordult, hogy az egyik csépa i ember kártyán nyerte a feleségét. A kecské i fiatalasszonynak és leányának követnie kellett a nyertest. Az exogám házasságok létrejöttében legnagyobb szerepe a vidéki rokonoknak van. E rokonlátogatások teremtik meg az ismerkedési alkalmat. Sőt gyakran a vidéki rokon /pl. nagynéni/ kommendálóként, közvetítőként is fellép. A vidéki rokonok házasságkötésben játszott szerepe révén - több emberöltőt figyelembe véve - a faluban megkülönböztethetünk exogámiára hajló s az endogámiát szigorúan betartó családokat . A vidéki rokonoknak és így az exogám házasságoknak is szerepe van a településre jellemző lakodalom idegen szokáselemekkel való bővítésében. Az endogámia legszélsőségesebb esete a rokonházasság . Ezt egyházi és állami törvényeink, valamint az emberek vérfertőzéstől való félelme, ősi ösztöne is tiltja. Gsépá n úgy tudják, hogy „csak a harmadik nemzedékitől lehet házasságot kötni". Ennek ellenére van első unokatestvér-házasság is, sőt olyat is tudni vélnek, hogy az apjuk egy volt. A párválasztás szempontjaihoz tartozott a családnak a faluközösség értékrendje által megállapított értéke. Ezen értékelés magába foglalta a család /beleértve az illető fiatal/ munkaerkölcsét, valamint magatartásának megítélését. „Olyan lányt nem szívesen engedtek be a családba, akinek az anyja vagy az elődei között kicsapongó, részeges volt." „Nincs egyebünk, csak a becsületünk" - vallották a szegény lányok. A párválasztást megelőzte, előkészítette az ismerkedés, s az udvarlás időszaka. Bár a község nagyságrendjéből következőleg mindenki ismerte egymást, de a kapcsolatteremtésnek, az udvarlásnak, mint folyamat elindításának mégis fontos helyei voltak a közösségi összejövetelek: a fosztok /kukorica- ós tollfosztó/, a bálák /tamburabál, próbabál, maszkabál, cseresznyebál, szüreti bál, aratási bál, a Katalin napkor, farsangkor, karácsonykor, újévkor, pünkösdkor rendezett bálák/. /1. kép/ A legidősebb adatközlőink /1880-90-es években születtek/ csak úgy emlegetik a táncos alkalmakat, hogy muzsikaszó volt. Vasárnap délután az utcán sétáló lányokat a legények bevitték a kocsmába táncolni. Ezeken a mulatságokon nem voltak jelen a szülők. A lányoknak naplementére haza kellett menniük. A már első világháború után lánykodók a polgári illem falura történt betörésével csak gardemama /főleg az édesanyja, esetleg nagynénje, keresztanyja/ kíséretében jelenhettek meg a bálban. A csépai lányok 16 éves korukban jártak tánciskolába, s 1718 éves korukban jártak bálba. E korban a legények is megkezdték a bálbajárást, de komoly udvarlók nak csak á katonaidő kitöltése után számítottak. A bálból a legény hazakísérhette a lányt /együtt mentek a gardemamával/. A kapuban a fiatalok egy rövid időre megállhattak beszélgetni. A lány szüleinek beleegyezésével a legény lányos estéken felkereshette a kiszemelt lányt lakásán is. A legényjáró nap Csépá n a Tiszazug többi községéhez / Cibakháza és részben Tiszakürt s Tlszainoka kivételével/ ós a Jászsághoz hasonlóan kedd, csütörtök, szombat és vasárnap volt.^ „Aki nem lányos estén ment, vereshagymát dugtak a zsebébe. Az udvarlás időszakai főleg a téli hónapok voltak. Este 6-9 óráig lehetett a legény a lányos háznál, ahol ha szívesen fogadták, az asztal mellé /lócára vagy kanapéra/ ültették. A túl korai órában érkező legény hamar megkapta: Még a málé ki sem sült . Már a légin becsücsült l^
