Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
sadalmi szempontú elemzésüket Barna Gábor tanulmányában találjuk meg - számolnunk kell a helybeli és a környékbeli kántorok /pl. a kunszentmárton i Mezey kántorcsalád/ és papok hatásával. A kunszentmárton i Mezey János énekei a csépa i betlehemezósbe is bekerültek. Egy-két halvány északi párhuzamra a zsoltárolás /halottvirrasztás/ dalanyagában is rábukkanunk. Feltűnően nagy számban talált katonadalok at Bencze Lászlóné a község lírai dalkincséhez viszonyítva. Emögött azonban - bár tetszetősnek tűnhet - mégsem tételezhetjük fel a község egykori nemesi hadkötelezettségéből adódó gazdagságot, hiszen annak már majd két évszázada csupán emléke él. /28. kép/ A népzenei kutatásokból képet kapunk a kezdetleges és fejlettebb hangszerek csépa i használatáról, a helybeli parasztbandákról. A zenekarok egyletekhez kötődtek, a az egyleti bálakon kívül a nagyobb családi ünnepekhez /lakodalom, névnap, disznótor stb./ szolgáltattak zenét, de már jórészt századunk divatos, polgári táncaihoz. Ez is jelzi községünknek környezetéhez képest gyorsabb polgárosodását. Kakuk Mátyás nyelvészeti kutatásainak középpontjába a hangtant helyezte. Adatai és példái általában archaikusabbak, mint napjaink beszélt nyelvjárása, a tudatosan kiválasztott idős adatközlők miatt. A 18. századi betelepülők erősen í-ző falvak közé települtek, ékelődtek, de ennek nincs nagy hatása a csépai nyelvjárás ra, állapítja meg Kakuk Mátyás . Ismerve Gsépá nak a környezetétől való merev elzárkózását, s a házassági kapcsolatoknak csaknem teljes hiányát, e nyelvi ráhatás hiányát megérthetjük. Ugyanakkor a helyi nyelvjárásban nagyon sok palóc vonatkozás t találunk: pl 0 a köznyelvi u a palóc nyelvjárásokban ő, ez Gsépá n ritkán még hallható} a köznyelvi e, nyelvjárási e gyakoribb a köznyelvinél, de ritkább, mint pl. a keleti palóc nyelv járásban» Nyomaiban megvan az á labiális változata a palóc nyelvjárásokra jellemzően az a illabiális változatához kapcsolódóan e Nincs meg viszont a palóc nyelvjárásokra jellemző ly_, ill. ly + j Gsépán, hanem j_-t, jj-t ejteneko A palóc nyelvjárásokra jellemző palatalizáció G sépá n is megvan, napjainkban főleg a d + i kapcsolatokban. Kakuk Mátyás a palóc nyelv járási kérdőív 60 szavából 25 darabot /41,66 %/ megtalált, 2-t /3*33 %/ alakváltozatban, 19-t /23,33 %/ jelentésváltozással és rákérdezéssel, míg 19 /31.66 %/ nincs meg G sépá n. A kutatási eredmények alapján Csépa a déli és a középpalóc nyelvjárással mut atja a legtöbb hasonlóságot . E nyelvjárás palóc elemei elsősorban hangtaniak, másodsorban szókincsbeliek, kisebb mértékben alaktani vonatkozásúak. A dél-tiszántúli, alföldi, kiskunsági nyelvjárási hatás kisebb. Ez nagymértékben megegyezik pl. az antropológiai kutatások eredményeivel. Nagyon fontosnak tartom kiemelten aláhúzni Kakuk Mátyás tanulmányának azt a megállapítását, amelyben jelzi, hogy Csépán nincs egységes nyelvjárás . S ez a különbség nemcsak az egyes korosztályok között tapasztalható. /23«, kép/ Ennek okát ugyan nem mondja meg, de a jeles napi szokásokhoz hasonlóan itt is valószínűleg a nemes és nemtelen családok egykori elkülönülése, az alapító nemes családok után sokfelől - bar elsősorban Észak-Magyarország területéről - érkező telepesek más jellegű nyelve hatását láthatjuk. A nyelvészeti tanulmány példáihoz Kakuk Mátyás elsősorban tájszavakat igyekezett keresni. Példáiból láthatjuk, hogy a gyermeknyelv őriz még több Észak-Magyarországra, palócokra jellemző terminust. A gyermeknyelvet tehát /beleértve a gyermekköltészetet, a felnőttek gyermekekkel, neveléssel kapcsolatos nyelvi rétegét/ archaikumok őrzőjének tarthatjuk Csépán is. Kakuk Mátyás példái alapján csupán a gyermekijesztőkre utalok, amelyek elemzésére még visszatérünk. Barna Mária tanulmányának már eddig is többször idézett adatai, mértéktartó megállapítása rendre azt igazolják, hogy a község népe, ill. annak egy része számon tartja a település múltját, ismeri a 18. század előtti legfontosabb eseményeket. Tudják a családok egy részének északi eredetét, de jól emlékeznek arra is, hogy a letelepültek, mint Móricz generális vér szerinti utódai kerültek új lakóhelyükre, -figyelemre méltó, hogy a nemesi múltból , a nemesi családokról elsősorban negativ tulajdonságokat, emlé-
