Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
palócnak tartható elemet találtak fel. Ennek valószínűleg a község nemesi jellege az oka. A csépa i szokások jellegükben a környező alföldi települések hagyományaival vannak rokonságban. Legtöbbször csupán a vallási különbségek okozta eltéréseket regisztrálhat juk. A születés és kisgyermekkor hagyományai, amelyet Csetényi Mihályné vizsgált tanulmányában, szinte minden vonatkozásban a környező tiszazugi, alföldi településekkel rokonok. A legtöbb jelenség párhuzamai természetesen megtalálhatók a nógrádi, hevesi stb. palóc vidékeken is, ám ezek nem vonhatók be az Összehasonlításba, miután általánosan ismert jelenségekről van szó. A kisebb-nagyobb eltérések, a sajátosan csépainak tűnő képzetek, mágikus eljárások egyes helyi változatai inkább a hagyománykör változatgazdagságát igazolják, semmint palóc vagy más kapcsolatokat. Jelentős eredmény, és újszerű Csetényi Mihályné tanulmányában a bábák tevékenységének elemző bemutatása, és a bábaasszony! gyakorlat e századi változatainak Ismertetése. 10 ^ A tanulmány utal arra, hogy a csépai és a cibakházi bába asszonyok a környező tiszazugi településeken is tevékenykedtek, s a ma tapasztalható nagyfokú azonosságnak - a szervezett bábaképzés mellett - ez is egyik előidézője lehetett. A lakodalmi eseménysor, az udvarlás, párválasztás társadalmi szempontú elemzését Örsi Julianna végezte el tanulmányában. Csépa egész társadalmát értékelve azt állapítja meg, hogy szemléletükben az endogámiára való törekvés él . Megjegyzi ugyanakkor, hogy e szempontból két csoportra bontható a község társadalma: van egy exogámiára hajló réteg , s van egy endogám-i át - akár rokonházasság révén is - betartó réteg . Ez a megállapítása egybeesik Magyari Márta és Szabó László anyakönyvek elemzéséből leszűrt tapasztalatával. Ezeket összegezve exogámi ára hajló nak tartjuk a szegényebb munkavállaló /béres, zsellér, kapás, napszámos stb./ réteget, amely munkavállalásai révén is mobilisebb, nyitottabb volt, ill. velük szemben az endogámiát betartó csoport - elsősorban - az egykori nemes , ill. a módosabb gazda réteg. Maga a lakodalmi szokásrend legfontosabb, lényegi vonásaiban megegyezik a szűkebb és tágabb alföldi környék lakodalmával. Ezt az azonosságot elmélyíthette még - a nyomtatott vőfélykönyvek használata mellett -, hogy a csépa i vőfélyek gyakorta működtek a környező református településeken is» Az alföldi lakodalmakkal való összehasonlításban Örsi Julianna egy sajátos, helyi motívumot is elkülönít. Ez pedig a koszor úslegények avatása , az ide illő rigmussal. Ujabbkori helyi fejleménynek tartja a koszorúslegény tisztség megjelenésével együtt. Bizonyos lakodalmi szokáselemek kapcsolatba hozhatók az északi magyar, a palóc lakodalmakkal. Örsi Julianna szerint ilyen palóc elem , hogy a lakodalomban két vőfély van, az esküvőn k ét külön menet van, s hogy mulatságot két háznál is tartanako Itt említi az esküvőről a vőlegényes házhoz érkező menyasszony kenyérrel kínálását , s azt a körülményt, hogy a = legutóbbi időkig a násznag yok az asztal sarkán ültek . A csépa i lakodalom elemzésénél természetesen tekintetbe kell venni, hogy egy viszonylag - nemesi múltjára épitve - hamar polgárosodó községgel állunk szemben, s a lakodalom mindig is a közösségi élet előterében állva, alkalmas volt az új hatások, új elemek befogadására is 0 A halállal, a temetéssel kapcsolatos csépa i hagyományok a halottlátó alakjával kapcsolatban kerültek csupán vázlatos ismertetésre. Külön ki kell emelnünk a halottkultusz egészéből azt a tényt, amelyre Bencze Lászlóné népzenei tanulmánya is utal, miszerint a közelmúltig általános volt a halott virrasztás a - helyi szóval zsoltárolás - Csépán a temetést megelőző két este, éjszaka. A virrasztás vezetői nagyjából a századfordulóig híres é nekes emberek voltak, akiknek szerepét ettől kezdve fokozatosan asszonyok vették át. /20. kép/ A virrasztáskor használt zsoltároskönyvek kézzel írottak voltak, amelyeket egymás könyveiről másoltak, másoltattak. Nemcsak Csépán ,
