Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
A Csépa község történetét és néprajzát feldolgozó tanulmánykötet megírását megelőző csépa i kutatások szorosan kapcsolódtak az immár egy évtizede szisztematikusan végzett tiszazugi kutatásokh oz, annak évről évre fontos részét jelentették. A tiszazugi munkaközösség az 1970-es évek folyamán különböző szakterületek /történettudomány, régészet, néprajz, nyelvészet, folklór, művészettörténet, szociográfia, agrártudományok stb./ a környéken dolgozó, ill. országosan elismert legjobb szakembereinek bevonásával egy-egy nagyobb történeti korszak, ill. egy-egy jelentős, a Tiszazug életét meghatározó kulturális jelenségcsoport lehetőség szerinti komplex történeti feldolgozását végezte el. Az inkább történeti jellegű kutatások elsősorban a 18. századtól napjainkig terjedő időszak helyi vonatkozásait tárták fel részletesen, megalapozva ezáltal az elmélyültebb néprajzi jellegű vizsgálatokat. A munkaközösség igy dolgozta fel 1976-ban a tiszazugi szőlő- és gyümölcskultúrát , 1977-ben az állattenyésztés t, 1978ban vizsgáltuk a Tiszának és a Körösnek a vidék népéletében betöltött szerepét, mint - a szántóföldi növénytermesztés mellett - a gazdálkodásnak, a népéletnek három legfontosabb, meghatározó területét. Bár a vizsgálatok során nem maradtak feltáratlanok a témakörök folklorisztikus vonatkozásai, 1979-ben és 1980-ban a vidék folklórjának teljesebb megismerését tűztük ki célul. Feldolgoztuk előbb az emberi élet fordulóihoz, majd pedig a naptári év jeles napjai hoz és a vallásos népélet hez kapcsolódó szokásokat, hiedelmeket. Az említett témakörök mindegyikét minden egyes tiszazugi településen kutattuk, tehát Csépá n is. Szükségesnek tartom e települések- név szerinti felsorolását nemcsak azért, mert ezek jelentik Csépa szűkebb környezetét, s a továbbiakban is sűrűn hivatkozunk rájuk, hanem azért is, mert sajnos mind a legújabb néprajzi, mind pedig a nyelvészeti irodalomban téves, pontatlan adatokat publikáltak. 1 A Tiszazug földrajzi terminus , a Tisza és a Hármas-Körös által közrezárt kicsiny, zsák alakú terület. Természetes földrajzi határai nyugaton a Tisza, keleten és délen a Körös. Északon a határa nem ilyen egyértelmű, ekként földrajzilag a Szolnoki lösz2 hat Tiszaföldvár táján húzódó peremét jelölhetjük meg. Ide tartoznak tehát a következő községek: Cibakháza , Nagyrév , Tiszainoka , Tiszakürt , Tiszaug , Tiszasas , Csépa és S zelevény . /A jelenlegi pontosabb tájékozódás kedvéért megemlítjük az 1950-es években önállósult két községet is: Cserkeszőlő Tiszakürt, Kungyalu pedig Szelevény határából szakadt ki. Kungyalu ma közigazgatásilag Kunszentmárton hoz tartozik./ Jelentős tiszazugi területei vannak a tájegység északi peremén fekvő Tiszaföldvár nak, ill. a Körös balpartján lévő Kunszentmárton nak is. E községek elsősorban történetileg, népességtörténetileg, ill. közigazgatásilag kapcsolódnak a tiszazugi településekhez. 1950-ig a vidék Szolnok megye Tiszai alsójáráshoz, attól kezdve pedig a Kunszentmártoni járáshoz tartozik. A járási székhely előbb Tiszaföldvár , 1950-től Kunszentmárt on . Megemlítjük még, hogy a Tisza és a Körös összefolyásánál lévő egykori nagy ártéri területek a Tiszazugnak csak földrajzilag részei, közigazgatásilag és - jórészt - népességüket tekintve is Csongrád városához tartoznak. /1-2. térkép/ Höviden szólnunk kell a gyűjtés, a kutatómunka körülményeiről is. A közös munkálatok 1976-1977-ben öltöttek szervezettebb formát, amikor is - a korábbi szervezeti kereteket megtartva - lehetőség nyílott a munkaközösség egyidejű összefogására, a közös, egy időben végzett kutatásokra a tiszakürti alkotótáborb an. A táborozások alatt gyűjtött tárgyi, szöveges és foto anyag csaknem kizárólag a kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjteményben, kisebb részt pedig a szolnoki Damjanich János Múzeum archívumában került elhelyezésre. A már említett témákat tudományos tanácskozás keretében év-
