Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Mária: Eredettudat és történeti hagyományok Csépán
Többen említést tettek arról, hogy a csépa iak tájszólással beszeltek, Ez lehet az alapja annak, hogy a következő beszélgetés a mai napig fennmaradt. „Névnap után kérdezték: - Komám, vót atok-e a névnapon? - Vótunk. - Jóllaktál-e töltött káposztával meg fánkkal? - Á, nem vótak ott olyan uras ételek! - Hát akkor mi vót? - Hát csak szárma vót meg pampuska! Ennyit jelzésképpen a nyelvjárásról, a szokásokról, a vallásról és a házassági kapcsolatokról elégségesnek latok bemutatni. Készletezésük, alapos elemzésük a kötet más tanulmányainak a feladata. ÖSSZEFOGLALÁS Mint azt a történeti források alapján tudjuk, Csépa a török hódoltság, a 1?» század végére teljesen elnéptelenedett. Lakói a környék ingoványos területein, illetve Tiszakürt ön találtait menedéket. A veszély elmultával csekély számban visszaszivárogtak ugyan, de az új telepesek első jelentős csoportjai távoli vidékekről, főként Nógrád és Heves megye palócok lakta falvaiból érkeztek. A kiváltságokat élvező nemes Csépa nagy vonzerőt gyakorolt a korabeli Magyarország más tájain élő emberekre is. Ebből adódóan a község lakossága származás tekintetében igen változatos képet mutat. Egységes eredettudat épp emiatt nem is alakulhatott ki. Egyes családok természetesen megőrizték múltjuk emlékét, de az egész községet érintő átfogó eredetmagyarázatot nem ismernek. Más a helyzet a közeli Kunszentmártonb an. Bár a helység annyiban hasonló Csépá hoz, hogy - mint a Jászkunság jelentős települése - szintén kiváltságokat élvezett, ûe a török pusztítása után a községet újratelepítő lakosság szinte kizárólag a Jászságból, ezen belül is Jászapátiból érkezett. Itt mindenki által ismertek a betelepítés körülmenyei, él a származástudat. Ezt természetesen elősegítették Dósa József , Józsa László és Bellon Tibor történeti, néprajzi munkái is. ^ Ha az eredettudat nem is, de a nemesi múlt emléke annál élénkebben él a lakosság körében. Számon tartják az egykori kiváltságokat. Ezen belül is elsősorban a mentelmi jogokhoz kapcsolódó negatívumokat, általános visszaéléseket emelik ki, mint pl. a lopásokat. A környező falvak emellett Csépa katolikus voltát, vallásos buzgóságát is hangsúlyozzák. Értnető ez, hiszen a tiszazugi települések közül csak Szelevény es Csépa volt katolikus. A vallási hagyományok tehát sajátos csepai jellemzőként einek a köztudatban. Ugyancsak kuriózumnak számított egykor a csépa iak nyelvjárása, amely eitert az ittenitől. Többek között ez is bizonyítja számunkra a lakosság többségének palóc származását. A munkámban közölt adatok többsége a 19« század második leiének, a 20. szazad elejének állapotát tükrözi, ÜZ adatközlők szinte mindegyike szüleire s nagyszüleire hivatkozott részben azért, hogy szavai hitelességet bizonyítsa, részben pedig azért, mert saját tapasztalatai, emlékei a nemesi múltról már nagyon kevesek.
