Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
lyogvetés sel, tapasztas sál, horgászással is foglalkoztak. Névnapokkor összeálltak, s csoportosan mentek köszönteni. Ilyenkor magyarnótákat játszottak. Pénzt kaptak érte. Híres prímás volt Miska . Az ő temetésén történt az, hogy a hegedűjét a koporsóra tették. Az asszonyok körülállva, hajukat szaggatták, de az egész cigányság is siratta. A parasztbanda tagjai a műkedvelő előadások alkalmával a cigányzenekarral egyesültek. A kántor segítségével népszínművek és operettek zenekiséretét tanulták be és adták elő óriási sikerrel. „Az előadásokért, de a próbákért is egészben pénzt kaptunk." Az előadást követő bálát is mindig ők muzsikálták végig. Ez kb. a negyvenes évek elejéig tartó szokás volt. T assy Dezső a 60-as évek elején a helyi TSZ-ben szervezett zenekart, mely évekig működött. Jelenleg egy parasztbandáról tudnak a községben, akik lakodalmakban rézfúvós hangszereken muzsikálnak. Abban a zenekarban, amelyet alkalmunk volt látni, hallani, gitár, harmonika, szaxafon és hegedű szerepelt. Játékukat a harmonizálás iránti igénytelenség jellemezte. ÖSSZEFOGLALÁS A századforduló napjainkig eltelt évtizedek zenei emlékeiből adtunk ízelítőt e tanulmányban. A palócsághoz kötődés fő kérdése mellett arra kerestünk feleletet, hogy őriz-e még régies vonásokat Csépa népzenéje. Mennyire változott meg a falu zenei ízlése a három emberöltő alatt, tartottak-e meg valamit elődeik szokásaiból, s ha igen, az milyen formában él tovább napjainkban. Az adatok láttán - mint egyéb gyűjtőútak után - most is felmerül a kérdés, gazdag-e vagy nem, illetve mennyire értékes az ÖS3szegyűjtött anyag. Erre megnyugtató feleletet csak Csép a és az egész Tiszazug bővebb ismeretében mondhatnánk. Ugy gondoljuk, nem az számít, hogy sok vagy kevés a talált adat, hanem az a fontos, hogy a gyűjtésre fordítható rövid idő ellenére sok olyan emlék került felszínre, ami a további kutatásokhoz ösztönzést adhat. Megállapítható, hogy bár Csépa nem igazán dalos f a lu, a közös éneklési alkalmak egész sora kapcsolta Össze a kisebb-nagyobb közösségeket éppen úgy, mint az ország más falvaibaUo A télen-nyáron együtt töltött sokféle munkaalkalom összehozta a rokonokat, barátokat, ismerősöket, és együtt kerestek kikapcsolódást is a fárasztó napi munka után. Közös élmények forrása volt a nagy egyházi ünnepek vagy a névnap ok sora. Egy-egy család örömében és bánatában is szinte az egész faluközösség osztozott, ha az élet rendje szerint valahol lakodalomra vagy temetésre került sor. A gyűjtött dal- és a hozzá kapcsolódó egyéb adatanyag sokarcú . Híven tükrözi azt a sokféleséget, amikor vagy amire elődeink e dalokat használták. Mutatjaj hogy a z ene mennyire átszőtte a régi csépaiak, általában a régi emberek életét, ünnep- és hétköznapjaikat egyaránt . A dalok rétegződéséről több szempont szerint is beszélhetünk. Megállapíthatjuk, hogy azok nagyobb részét mindig valamilyen esemény alkalmával énekelték. Ezeke t az alkalmakat az egyén vagy család életének fontosabb állomásai, a naptári év ünnepei, illetve a közös munka jelentette. A dalanyag egy vékony rétege már nem kötödik csoportos tevékenységhez , mint ahogyan az előbb említett népdalok, énekek egy részét sem használják már rendeltetésének megfelelően. Elmúltak azok a szokások, , melyekhez kapcsolódtak. A dalanyag azonban túléli az eseményeket , amelyekhez valamikor tartozotto Csak kérésünkre éneklik el az adatközlők, s mégpróbálnak arra is emlékezni, mikor, miért volt az adott dal olyan fontos számukra, hogy megjegyezték, milyen szerepe volt az életükben.
