Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán

lyett tagjai-ra./ Ugyanerre az énekre, amelynek 22 verse van, adatközlőnk megjegyezte: „Ezt nem végig mondtuk, ezt a nagyon hosszút e!" A felvételen is csak hét verssel adja elő, a végefelé azt is elsieti. Emlékezete szerint mind a 22 versével csak Mindenszentekkor, a temetőben énekelték. Ugyancsak Berkesné emlékezetből, nem könyvből idézte fel a „Jézus az én reményem" kezdetű éneket. /43. sz./ A kottában található felütéses kezdést magyar ízlés szerinti súlyos kezdésre alakította át, parlando-szerű előadásmódban. A gyűjtés során figyeltük a dallamok záró-ritmusképleteit is. A nyolc szótagú palóc dalokra jellemző befejező ütemekre nem találtunk példát. Kurenda László szokása, hogy dalaiban prózai vagy recitált átvezető szövegeket alkalmaz az egyes szakaszok között, „Itt mondja, hogy...", „Azt mondja, hogy"szavakkal. /61. 63. 72. sz./ Az „Idorka" balladában pedig az énekes szinte mesévé oldja a történetet, a prózai közjátékok által. /76. sz./ A recitált szövegmondás miatt kolduséneknek nevezte ócsai Péterné a ö9» sz. szöveget, amelyet ima formájában ismerünk.^ „Pál bácsinak hívták a koldust. Elnyújtva, kántálva mondta. Van vagy 10 verse!" A népdalok előadásakor gyakorta tapasztaljuk, hogy az énekes - általában az új stílusú dallamoknál - megismétli a dallam második felét. Vagy ugyanazzal a 3« 4. szövegsorral, mint előbb énekelte, vagy újabb, rokon-gondolatokat hordozó szavakkal, sorokkal. Az előbbi jelenséget akkor tapasztaljuk, ha az adatközlő nyomatékot akar adni a dal befejezésének. Ugy gondoljuk, akkor igazi az ismétles, ha az énekes kissé továbbszövi benne a gondolatait, ha újabb két sor teszi azt igazán indokolttá. Pl„ Kurenda László katonadalainak szövegismétlései. /53. 62. 63. sz./ Ugyanezt a jelenséget hogyan látja a falusi énekes? Végvári László és felesége szerint pl. a „Kismargitá"-ban „benne van az ismétlés". De a „Leégett a jászkarai cserény"-ben nem kell ismételni. Ez utóbbira mondták: „Ez az érdekes!'Ebbe a nótába egyetlen ismétlés sincs A legutolsó se. Ballada, nem ismétel egyet se." /A „Kismargitá"-t ők nem tartották balladának./ A falusi zenei gyakorlatban előfordul, hogy egy szövegnek több dallama is van, mint azt a „Kutyakaparósi csárda" esetében leírtuk. Megtaláljuk azonban a fordítottját is, azt, hogy egy dallamra többféle szöveget is énekelnek. Pl. „Sírt az anyám" /53- sz./, vagy „Szendre báró"./öl. sz./ Ez utóbbi dallamra énekelte adatközlőnk a „Szépen legel a kisasszony gulyaja",^ és a „Túl a Tiszán van egy kopár legelő"^

0 szövegeket is. Az első két szöveg kontaminálódását Ujváry Zoltán Gömörre jellemzőnek tartja. ^ Előfordul az is, hogy azonos dallamon mondott szövegek között csak egy szakasz vagy két sor cserélődik. Pl. az „Isten veled Szent György kórház" /61. sz./ harmadik verse más dallammal, mint kezdő szakasz szerepel, s új dalnak tűnik. /33» sz./ De az előző dal végére is nagyon jól illik, mint befejezés. Másik példa /51» sz./ „Jaj Istenem, de nagy bú van a fején". Itt nem is egyszerű csere történik, hanem azt látjuk, hogy azonos két szövegsorral fejezi be az énekes az első és a harmadik verset is. így hangzott a szöveg többszöri éneklés esetén is. Nyilvánvaló a kopás, az első szakaszban más két sornak kellene következni a kezdő mondat után. De énekesünk így is jónak érzi. Itt térünk vissza a korábban már említett „Jézus az én reményem" kezdetű /43. sz./ énekhez. Bár adatközlőnk leginkább könyvből énekelt, ezt kivételképpen emlékezetből idézte fel. A szöveget a nyomtatottól eltérően alakította előadásában. így a könyvbeli 4. verset másodiknak, a másodikat pedig harmadiknak énekelte. A nyomtatott 3« verset kihagyta, bizonyára nehezebben megjegyezhető, elvontabb tartalma miatt. Szólnunk kell még a szövegromlásokról, félrehallásokról, amikor egy-egy szó vagy kifejezés eltorzulva, értelmét vesztve örökítődik tovább, hallás után. Néhány