Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán

lok alakulására. Mindkét jelenségre találtunk példákat. Általában mindenütt dúr dallamként halljuk a „Cifra csárda, két odalán ajtó"^ kezdetü dalunkat. Az A-soraiban előforduló hármashangzat-felbontás és magasan végződő harmadik sor miatt sokkal nótásabbnak érezzük, mint példatárunk „Cifra csárda" 5 5 , a dallamát. /71. sz./ Ez utóbbi AABA helyett AA^AJA formájú, la-vegu^ csupán a negyedik sor elejét érezzük kissé nótásnak a szi-modosïtott hang miattIdegen a népdaloktól a 72. sz. „Trieszt felől sebesülten jönnek a katonák" harmadik sorának vége is, a tmfiszi 1 t fordulat. A „Kismargita"-nak is találtunk olyan változatát, amely inkább már nóta, nem népdal. /79« sz./ Mit alakít a magyarnótán a népi ízlés? Sokan népdalnak gondolják a „Lovamon a, lovamon a sárga nyereg" /73» sz./ dallamát, pedig népies dal. Olyan egyszerű s könynyen megjegyezhető, mintha népdal lenne. Amint a népdalok világában előfordul, úgy itt is találunk egy „áthelyezett" szöveget. /Lásd 44. old./ Ugyanis a negyedik vers 43 / t egy közismert hallgato-nota kezdő szakasza. Egyszerűsödött Simonffy Kaiman nepsze, , „ 44 rü műdala is a népi használatban, az „Ez az en szeretőm, ez a kicsi barna . „Sárga ló..." szövegkezdettel találtuk meg. /74. sz./ Az első versben még döcög a prozódia, de a második szakasz már teljesen népdal-hangvételű. A dallam népszerűségére , , , 45 vall, hogy Békés

en Szegvari Mariska balladáját énekeltek ra. Szentirmay Elemér ked——— ^.r C veit dalát, „Zsebkendőm négy sarka" , is feljegyezhettük, AA -ös kezdettel, és mind a dó-ros, mind a simább harmadik sorral. A magyarnóták kapcsán itt teszünk említést arról a jelenségről, hogy a falusiak aktuális szövegeket költenek közismert magyarnóta vagy ismert népdal dallamára

. Csépán több ilyen szöveget is találtunk

. Pl. a már korábban említett börtöndal /75« « 47 sz./ vagy az 50-es évekből, a személyi kultusz idejéből származó szöveg. ' /Az első világháború idején a saját sebesüléséről szerkesztett nótát Kurenda László

. A 63« sz. népdal harmadik és negyedik verse./ A dalt magát gyermekkorában, kolduló honvédtól, a vásárban tanulta. A balladák után kutatva a palóc anyagban szereplő „Leégett a jászkarai cserény" /83. sz./, „Kismargita" /77, 78. sz./ és „Szendre báró" /81. sz./ mellett megtaláltuk középkori balladánkat, Idorka történetét. /76. sz./ A Csép

án feljegyzett többi ballada újkeletü, betyárballada, ill. hírvers. A családnév mindkét „Kismargita"-változatban ép, mindkét adatközlőnk Lebuki csárdának énekelte. Névnapokon, disznótoros vacsorákon énekelték a „Betyargyerek az erdőbe" kezdetű balladát. /80. sz./ A 6. vers kezdősorai, valamint a 7» vers záró gondolata újszerű, az e dallamhoz társuló, máshonnan ismert szövegekhez viszonyítva. Külön érdemes még szólnunk a 91» sz. „Húzd meg jó" kezdetű munkarigmusról, ennek ritmusára adatközlőnk a tiszaug

i híd építésekor, a harmincas évek második felében. A negyed szünetek a motívumok végén, a cölöpökre zuhanó „báránka" vagy „kos" c

sattanásának idejét jelzik. Dallampéldáinkon kívül bemutatunk a példatárban néhány olyan anekdotát, csúfolót, találós kérdést is, melyek a gyermekdalok keresésekor bukkantak felszínre. A „Bánom is én..." kezdetűt /93» sz./ adatközlőnk gyermekkorában hallotta valakitől. Most már, magas kora miatt a dallam végét nem tudta teljesen pontosan előadni, éneke inkább beszédszerűvé vált. A prédikáció-utánzások /94. sz./ így leírva keveset adnak vissza az eredeti előadás ízes hanglejtéséből. Ez esetben sokkal fontosabb az, ahogyan elmondják, mint az, hogy mit is mondanak. Kodály Zoltán jól ismert gyermek48 karának, a „Süket sógor" -nak szövegét juttatja eszünkbe a 97, 98 és 99» sz. adatunk. E kis szemelvények is színesítik a községről alkotott képünket.