Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
A farsangi időszak utolsó három napja, amelynek Csépán farsang , farsang háromnapok vagy háromnapok a neve, általában február végére esnek. A zajos mulatságok ideje, az utolsó nagyobb téli örömünnep. Egyúttal az évnek is egyik legjelentősebb ünnepi szakasza: vasárnap, hétfő, keddi napokon. Csépán a farsangvasárnap előtt való csütörtököt kövércsütörtök nek nevezik. y Ekkor meg utoljára lehetett zsíros és húsos ételeket enni. Farsang három napján a templomban szentségimádás volt reggeltől estig. A fiatalok is részt vettek a szentségimádáson. Délután a szentségbetétel után hazamentek vacsorázni, és onnan mentek a bálba. A Rózsafüzér társulatok bukorfő i egész nap a templomban voltak. Farsang három napja nagy ünnep volt. Kötelező volt megtartani, lt mer aki a háromnapokat eldógozza, az a legnagyobb dologidőt elheveri" 50 tartják általánosan Csépa n. Több törtenetet is beszelnek, hogy akik farsang haromnapkor nagyobb munkát végeztek, azok nyáron, a legnagyobb munkák, aratás idején valamilyen betegségben feküdtek vagy baleset érte őket. Ugyanakkor az egész éjjel bálban táncoló, mulató fiataloknak rendes időben fel kellett kelni, hogy a jószág körül elvégezzenek, mert az a mondás is járta, hogy aki legény éjjel, legyen legény nappal is . Farsang mindhárom napjának ünnepi jellege megmutatkozott az ünnepi ételekben, táplálkozásban is. Töltöttkáposztát főztek, kocsonyát ettek és elmaradhatatlan volt a farsangra jellemző fánk sütése. Főtt és sült húsok váltották egymást, amelyekhez különböző savanyú szószokat tálaltak. Kalács is volt általában. Mivel a farsangot követő nap, szerda, szigorú böjt volt, s utána kezdődött a nagyböjt, azt tartották, hogy az ünnepi ételmaradékot a farsang utáni csütörtökön még el lehet fogyasztani. Sok családban ezt a napot nevezték kövércsütörtökn ek. azzal a magyarázattal, hogy ekkor lehetett legutoljára bőségesen és húsfélét enni. Az ekkor kimaradt húsételeket pedig a tiszasas i reformátusok szedték össze, mondja néhány adatközlőm. Farsang három napján minden este volt bál, amely a hangulattól függően hajnalig tartott. Utolsó nap, húshagyókedd en azonban csak éjfélig, mert akkor kezdődött meg a nagyböjt, amelyben zajos, táncos mulatásnak nem volt helye. A bálokat a c sépa i egyletekben: a Gazdakörben, az Iparoskörben és a Polgári körben /ezt bagoskör nek csúfolták, a szegényebb sorsúak egylete volt/ tartották, s általában a körök fiatalsága szervezte meg. Ezek voltak az év legnagyobb báljai. Húshagyókedden, az ünnep záró bálja a cigánybál volt mindig. Ekkor került sor a bőgőtemetésre, azaz eltemették a zenés, zajos mulatságot, amelyről részletesen olvashatunk a népzenei tanulmányban. Ezek a bálák maszkabál ak voltak. A maszkos alakoskodások egyéb alkalmaihoz hasonlóan néhány hagyományos jelmezt is találunk a farsangi bálakon. A megemlített viszonylag kevés számú jelmez, a betyár , a katona . Ludas Matyi , királynő , már erös polgári hatást mutat. Réginek tűnik viszont az állatmaszk, a tehén és a medve . E jelmezekhez állatbőröket használtak. Az őszi időszak mellett farsang volt a lakodalmak másik csúcspontja. Az eladósorban lévő, de férjhez nem ment lányokat azonban kicsúfolták a vénlegényekkel együtt. Nemcsak az a szólás ismert Csépá n, hogy kimaradt a farsangból , hanem még a tuskóhúzás szokása is. Kimaradt a farsangbúi, lehet tuskót húzni neki - mondták. A legények az ilyen lányok háza elé nagy zsivajjal vagy éppenséggel titokban, és csendben egy nagy tuskót vittek, s ott hagyták. Nagy szégyen volt ez a lányra nézve. Mind a faluban, mind pedig a csépai és az azzal szoros kapcsolatot tartó Rétben ismert volt a tuskóhúzásnak egy másik változata. A fiatalok felszalagozták a
