Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
Mégis viszonylag sokan számoltak be arról, hogy a mezőn, munka közben érte el okét a szülés. „Magam vótam a határba, oszt fogdosott , fogdosott /megindultak a fájások/. A karaszolást be akartam fejezni, de csak nem bírtam. Mán a feje vize is elfolyt , én meg alig bírtam magam hazavonszóni. Az első vót, oszt azt se tudtam most mi lesz?" Rosszabb esetben a kipottyanó gyerek - a gyors szülés következtében - egészségileg is károsodott. Ezek az esetek gyakorinak mondhatók. Az asszonyok igyekeztek minél többet mozogni a könnyebb szülés érdekében. Természetesen ilyen szemlélet mellett és körülmények között vetélés is bekövetkezett. „Nem estünk kétségbe.* sőt vót aki örült, maga is úgy akarta." E magatartás és szemlélet az akkori gazdasági és társadalmi viszonyokkal magyarázható. A fokozódó szegénység, az élni akarás szükségessé tette, megkövetelte mindenkitől a munkában való aktív részvételt, mivel a megélhetés nehezebb és küzdelmesebb volt. A terhes asszony táplálkozására sem fordítottak különös gondot. Az addig megszokott ételeket fogyasztotta a családdal együtt. A sok evéstől, az elhízástól azért óvták, hogy könnyebben szüljön. Mások ezzel szemben éppen azt javasolták, egyen sokat mert kettő helyett eszik. A puffasztó ételek fogyasztását azonban nem tanácsolták, mert az képzeteik szerint a magzatnál is görcsöket okoz. A kívánós asszony kérését igyekezetek teljesíteni. Ha olyan helyre ment, ahol ettek, ott megkínálták, nehogy megkívánja és elvetéljen . E felfogással még napjainkban is találkozunk. A terhes asszony ruházata kevéssé tért el az eddig megszokottól. Igyekeztek úgy öltözködni, hogy állapotukat minél tovább titokban tudják tartani, ezért bő ruhában s kötényben jártak. Fejüket kendővel kötötték be, mivel esküvő után már nem illett haja donfővel járni. Az idősebb asszonyok kendő alatt vagy anélkül féketőt is viseltek fejükön. A féketőt az asszonyoknak nem volt szabad letenni, éjjel is abban aludtak. A terhes asszony fékető viselésére vonatkozóan nem tudtam adatot gyűjteni, mivel viselése fokozatosan megszűnt. Visszaemlékezések szerint Turi Péterné 1919-ben a templomban is viselt féketőt , 1921-ben idős halott fejére is tettek. SZÜLÉS ELŐTTI TEENDŐK A terhes asszony életmódjából következik, hogy nagy előkészület nem előzte meg a szülést. A háziak közül valaki - legtöbbször a várandós asszony - kimeszelt, felmázolt, rendszerint a végső pillanatban, mivel előtte esetenként még a határban dolgozott. „Mán nagyon hasogat ott a derekam , de csak mázoltam, oszt gyütt a baba, az páran csolt az ágyba." A tapasztaltabb családtagok vagy szomszédok - akik ismerték a szülés előjeleit - küldtek vagy mentek a bábáért. A bábákat süt jük /cégérük/ után könnyen megtalálták. Még aki nem tudott olvasni, az is láthatta a gólyát, szájában a pólyás babával. A bába gyalog, lóháton, kocsival, később kerékpárral közlekedett, az időjárástól függően. Érkezése után, ha a szülés nem volt előrehaladott állapotban, beöntést végzett, hogy a kipréselődő széklet ne fertőzzön. /1. kép/ Közben kikérdezte az anyát: Milyen sűrűn jönnek a fájások? Elfolyt-e a magzatvíz? Van-e öröklött betegség a családban? Megtekintette a medencét, milyen a mérete? A magzat fekvését, beékelődését tapintással állapította meg. A szívhangot az anya hasára fektetett fülével ellenőrizte. Ha nem szabályosan követték egymást a fájások, akkor már rendellenességre lehet számítani. A csépai Görög Károlyné lehetőségeihez mérten minden rendellenességhez igyekezett orvost hívni. A szülés beálltáig előkészítették az újszülött holmiját, a fürdetőteknőt , a műszertartó kendőt , a fertőtlenítő szer eket. A szülés levezetése előtt mindkét bába beöltöz ött, bemosakod ott. Táská jukban /2. kép/ a szappan , két törülköző , két körömkefe , fertőtlenítő mindig ott volt. Két
