Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
„Hárman a komáimmal mi is csináltunk lucaszéket. Olyan fábul kellett csi12 nalni, hogy forgácsa legyen, hogy a szentsíg harangszótól elég legyen tüzelni, mig ki nem gyünnek a templombul. A lucaszéket Lucától az éjféli mise előtt kellett befejezni. No, oszt mikor készen lett a szék, mentünk a templomhoz. Ugy nézett ki, mint egy kisszék. Lapja, négy lába beletéve. Minden nap kellett rajta valamit csinálni, de úgy, hogy pontosan az éjféli mise előtt fejezzük be. Ott vártuk aztán a csengőszót, hogy meggyújtsuk a tüzet. De előzőleg - mondták az öregek, olyan várat kerítünk, hogy 4-5 méter legyen az átmérője. A vár csak egy kör volt, egy Karóval húztuk meg. Akkor szentelt vízzel azt a várat körül kellett hinteni. Azt mondták, hogy a szentelt víz erősebb, mint egy vaskapu, azért kellett körülönt eni. Mi meg ott ültünk a vár közepén... szentség harangszókor meggyújtottuk a tüzet. Hárman ültünk egy széken. Akkor jött a nagy izgalom, hogy majd a boszorkány OK. mindjárt jönnek a templomból, hogy mit látunk majd, ahogy sorolták az öregek. Amikor utoljára harangoztak, akkor gyüttek ezek a bűbájos boszorkányok. Gyütt egy Öregasszony fehér lepedőbe. Mind fehér ruhások vótak. Mind azt csinálta, amit akkor. Például Radies Mari néni sülttököt evett, azzal csalogatott, hogy a várból menj ink ki. Majd azután gyött két lóhátas nagy vágtatva. Nagy zacskó pénzekkel csalogattak, hogy csak menjünk ki. De mi nem mentünk, mert az idősebbek mondták, hogy ki ne menjünk, akármivel csalogatnak is, mert akkor végünk van. Ezek is ott maradtak kint a kör szélin az öregasszonyok mellett és nagy szél fújt, de odakint /mármint a váron kívül/ nem volt egy szikra szél se. Ettől nagyon megijedtünk, oszt bepisáltunk a gatyába. Már akkor kicsi tüzünk vót, oszt akkor jött egy nagy bika, aki már hasígatta a vár szélit is. No, oszt ki nem mertünk menni. Csak azok az idős emberek vittek ki, mikor már megszűnt minden. Ott a templom alatt csináltuk a Keresztúton. Ők is hívtak, amikor már minden megszűnt, de nem hittünk senkinek. Ezért vittek ki. Akit ott láttunk fehér ruhában, azt mind megismertük. Mikor mentem a templomba másnap, akkor mondom Mari néninek, hogy tegnap nagyon megijesztett. Aszongya, hogy szerencsétek, hogy nem jöttetek ki, mer azok elragadtak volna, Ugy mondta, mintha ő nem lett volna köztük. Hát nem tudom. Ez 1917-18-ba vót, akkor, amikor olyan nagy havak vótak.'* * Más történetek szerint a tüzet beharangozáskor kellett meggyújtani és a harangozásig kellett a szentségre tüzelni. A nagyszarvú bikának, mindenféle állatnak átváltozott boszorkányok ekkor visszanyerték eredeti emberi alakjukat. Egyes történetekben a kört, a várat szentelt krétáv al kellett maguk köré húzni, A lucas zék en ülve a boszorkányt és az ördögöt lehet felismerni. Luca nap a hiedelem szerint a boszorkányság tanulásá ra is alkalmas nap. Azt mondják erről Csépá n, hogy „ha valaki éjjel 12 órakor a kőkereszt előtt 12 szöget belever egy kis székbe, az akkor boszorkány lesz". Karácsonyi előkészület /advent/ December 24-e az ünnepet megelőző előkészületi időszaknak, az advent nek az utolsó napja, a vizsgált időszakban szigorú böjti nap. Az ájtatos csépa i hagyomány kissé szimbolikusan fogalmaz, amikor az advent 4 hetét megmagyarázza: „a jövendőmondók négyezer évet jövendöltek az emberiségnek, négyezer évig várták a Messiást, aki elhozza az emberiségnek a szabadulást". Ennek a négyezer évnek az emléke a karácsony, Krisztus születése előtti négy hét. Ekkor vannak a hajnali misé k, roráték, amelyek a vizsgált időszakban még nagyon látogatottak voltak. Minden korosztály és mindkét nem ott volt a hajnali miséken, amelyek 6 órakor kezdődtek. A misére az elsőt már hajnali ötkor harangozt ák, fél hatkor a második at és hatkor volt a beharangozás.
