Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szlankó István: Csépa természeti viszonyai
déli pereméig húzódik a Szolnoki löszöshát elkeskenyedő nyúlványa. A határ déli részét - kisebb-nagyobb magaslatoktól eltekintve - a Tisza alacsonyan fekvő ún. holocén ártere foglalja el. /1. ábra/ A magasságkülönbségek meghatározó szerepe miatt szükséges külön-külön részletesen is ismertetni ezeket a határrészeket, mert más-más gazdálkodási módot kellett rajtuk kialakítani. A Tiszazug nem volt mindig önálló tájegység. A pleisztocénben még összefüggött a mai Kiskunsággal, a Duna hordalékkúpjának a legkeletibb része volt. A pleisztocén végén, a holocén elején a Tisza fő futásiránya megváltozott, ekkor választotta el a Tiszazugot. 1 Az eltelt kb. 15 ezer év alatt a Tisza széles területen letarolta az eredeti felszínt: a löszhátat kicsipkézte, a homokhátságot feldarabolta. Két nagyobb homokterület maradt meg a Tiszazugban: az északi CibakházaTiszaföldvár határához* a déli pedig CserkeszőlőTiszakürtfflszasas-Csépa határához tartozik. Ez utóbbinak a felszíne a változatosabb. Itt az északnyugati- s délkeleti irányú buckák magassága eléri a 5-5 métert. Az Alföld síkjából ez a terület emelkedik legmagasabbra a Tiszazugban. Átlagos tengerszint feletti magassága 90-92 méter. A csépa i határ legmagasabb pontja az öregszőlő ben lévő Sárgahegy t 96 méter. Ezen a területen általános a szőlő- vagy gyümölcstermelés. /1. kép/ Ennek az első írásos nyomai a 15. századból valók.* A betelepedőket már kezdettől fogva érdekelte a szőlő. Csaknem mindegyik telepítési szerződés említi a „szőllős-kerteket" az 1720-as években. A csépa i szőlőtermelésről 1747-ből származnak az első adatok. Az új telepesek fokozatosan hódították meg a homokos pusztákat. A termékenyebb részeket szőlővel, gyümölcsfával ültették be, ahol rosszabb volt a talaj, ott megmaradt a homoki legelő. A csépai szőlőkben is csaknem kizárólagos a vegyes hasznosítás. A szőlő közé gyümölcsfákat ültettek, a sorok között pedig zöldségfélét termeltek, de ez utóbbit rendszerint csak saját szükségletre. A gyümölcsöt messzi tájakra is elszállították a rendszeresen megjelenő kofák. A szőlős területet járásokra osztották: Korhány t öregszőlő , Hármashatár , Kó_sa. A Korhányban még őrzik az egyes határrószek a Csépát megszálló Tzutz család örököseinek a nevét: Czucz-, Csete-, Tercsi-, Palotai-* Szántó-rész. Minden járásnak volt hegyőre, akik búzát, tüzelőt, pénzt kaptak fizetségként. A Csete-részen még most is megvan a hegyőrház. Szőlőtelepítéshez 80 cm mélyen fordították a homokot. „A fordított talaj jobban tartja a vizet, nem szárad ki olyan gyorsan a növényzet." A szőlőkben több helyen ástak, Illetve ásattak közös kutat, de akinek pénze volt rá, a saját területén is csináltathatott kutat.''
