Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Szabó László: Csépa község társadalma

te állandóan, ha ráért. Két szőlőszomszéd, egy közvetlen szomszéd, egy jóbarát, aki­vel különben hordani is szoktak, s két arató, aki robotos volt, de itt segítségben dolgozott. Jóllehet a közvetlen család nyújtotta a legtöbb segítséget, nagyszámú az idegen segítők részvétele, így mint tipikus eset láthatóan rokoni mag köré rende­zett szomszédok együtteséből állott az építkezők sora. A két robotos ugyanis szem­beszomszédja volt az építkezőnek. A társasmunkák sorába tartozik szinte valamennyi mezőgazdasági munka. A szán­tás nál azok fognak össze, akiknek nincsen elég fogatuk vagy azonnal vetni, boronál­ni akarnak és több lóra van szükség. Ezeket cimborák nak is nevezik, mint már irtuk. A kukorica és szőlőkapálás , ha kis földről van szó, s ugyanigy a karaszolás általá­ban földszomszédok társasmunkája volt. A herekaszálás t jobban bérmunkában vagy ro­botban végezték, de a kisföldüek ebben is összefogtak. Az aratás , hordás néhány hold esetén társasmunka volt, ez utóbbi cimborában is történt. A cséplés csak a nyomta­tás idején cimborás munka, míg később társasmunka az egy szérűhöz közel levőknek, később gépes banda járt már, s a 20-as évek közepétől általánosan bérmunkává lett. ősszel a szüret , télen a tüzelő vágás , nádvágás vált társasmunkává már csak jellege miatt is. A csépa iaknái a szórakozás miatt létrejött társasmunkák élén hajdan a fonó, később a kukorica fosztás , lekvárfőzés és a szüret állott, de a patkaporos bálok — nak azt a részét, ahol a cél a házföld letáncolása volt, szintén ide vehetjük. Még a lakodalom mutatott utóbb ilyen képet széleskörű és szerteágazó munkáival. De az ártéren való gyűjtögetés /gomba, gyógyfüvek, sóskaszedés, súlyom halászat/, illet­ve a kisvizekben való tapogatós halászat is ide tartozott. Ez azonban főként gyer­mekeket mozgatott meg, illetve legények, leányok közös foglalatossága volt a múlt században. A kultikus okok miatt létrejött társasmunkák sorába tartozott korábban, a múlt században a lakodalom és munkálatai, főként annak bizonyos része /násznagy, nyoszo­lyóasszony, örömszülők, leány- és legénybarátok/. A temetés és a múlt században a keresztelő körüli teendők szintén inkább kultikus társasmunkák képződésére adtak le­hetőséget. Rendkívül fontos volt a templom takarítása , díszítése , úrnapi sátrak ál­lítása , körmenetek előkészítése , jeles ünnepekre való előkészületek , a búcsúk meg­s zervezése , a búzaszentelés és a házszentelésre való felkészülés . Ezek mind olyan társasmunkáknak számítottak, amelyek ismeretlenek voltak vagy csak részben gyako­rolták ezeket a szomszéd falvakban. Külön meg kell emlékeznünk azoknak a keresztek­nek , szobroknak gondozásáról , amelyeket egy-egy család állíttatott, s az o nemzet­sége, leszármazottai minden évben rendbetették, ünnepeken feldíszítették. Ez a nem­zetségi együvé tartozást is kifejezte. A külső organizációs erők hatására keletkezett társasmunkák sorában az utak javítását, főként a szőlők közútjainak a rendben tartását , a téli hóeltakarításokat említhetjük meg. Mivel Csépán ebben a században a legelő már rendkívül kicsi volt, ezért jelentéktelenné vált a legelők évi rendbéntartása, tisztítása. A legelőt kü­lönben az Urbéresség tagjai, majd a Közbirtokosság megalakulása után annak tagjai tartották rendben. Az egyház számára még a múlt században is jelentős robot ot végez­tek a földek művelésével az egyházközség tagjai, e században már bérmunka váltotta fel mindezt. • Úgy tűnik, hogy Csépa munkaszervezetében a legjelentősebb munkaszervezeti alap­forma a családi-, a ledolgozás-, s a társasmunka volt. Az előbbi az alapot jelenti, s helyet ad valamennyi munkaszervezeti formának a gazdaság nagyságától- és jellegé­től függő arányban. Minden családi gazdaság él szinte valamennyi munkaszervezeti for­mával. A feldolgozás nagy szerepe és elfogadott aránya azonban azt mutatja, hogy Csé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom