Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
nek sorába kerültek. A nemesekről az emlékezet azt tartja fenn, hogy azok ugyanúgy dolgoztak, mint a többiek, s ezt teszik a leszármazottak is, mint gazdák. „A nemesek, ha volt is földjük, nagyon sokat dolgoztak. Ugyanúgy, mint a többi paraszt. Sőt még többet, mert mire odament az a napszámos ember, az már megétette a jószágot, megitatott, felkészítette a szerszámot. Sokkal korábban kellett kelnie. A napszámos embernek már csak a kocsira kellett ülni. Úgy indultak el." A nemesség - néhány családot leszámítva - ha vagyonilag nem is vált el a község többi lakóitól, mégis más körben mozgott. Más jogai voltak, s erre néhány család ma is vissza tud emlékezni. Nemes voltuk miatt részt vehettek a közügyek intézésében, hivatalokat viselhettek, tagjai lehettek az elöljáróságnak, s mindebből a nemtelenek ki voltak zárva. A nemes családok ilyen előjogai 1848-ig természetesek voltak, de ugyanezek a jogok megmaradtak még a 20. században is, számított a származás, ti A nemesek töltötték be mindig Csépán a vezető szerepet. Es a nemes családokból választottak őhozzájuk illő embereket. A famíliára nagyon sokat adtak, közéjük más ember nem juthatott be. Azt mondták: csak a Palotayak, a Czúczok, a Tercsyek meg ilyenek lehetnek még kisbírók is. Más oda nem való." „Voltak olyan emberek, akik feltörték magukat, bátran oda mertek menni a tanácsházához. Nem verte ki a halóverejték, ha oda kellett állni a főjegyző úr elé... S az ilyet tiszteletben is tartották, de máskülönben...? így tisztségbe beválasztani, a birtokossághoz meg ilyenekhez, bármerre is, azt nem. Oda csak nemes família mehetett. Még az egyházfik is mind azokból voltak..." Hogy mit jelentett ez a bennfentesség, a hivatalhoz való közeljutás, a nemesi származás jogán való bátrabb kiállás hivatalos helyeken, azt jól mutatják a tagosítással kapcsolatos emlékek. 1902-ben az árvízmentesítósek lezárulta után került sor Csépán a tagosításra. A földek egy tagban való kimérése mindenütt elógedetlen31 ségre adott okot, valakik megcsalatva érezték magukat. Csépán a csalást az elöljáróság, s így a nemesek rovására írja az emlékezet: „Nagy huncutság volt az a tagosítás is. Édesanyám mesélte, hogy elsőben nem sikerült, aztán újra csinálták meg megint újra. Ha valamelyik mérnök nem úgy csinálta, hogy a gazdáknak, nemeseknek jó legyen, akkor elzavarták. Fogadtak másik mérnököt. Az a leglelkit odaadta, a gazdáknak a falu alatt, a kisebbeknek meg a rosszat mérte. Volt, mondjuk egy kisholdja, de ez nagyon jó föld volt. Az mondjuk kapott érte Pókaházán többet, mondjuk három vékásért öt vékásat. De az öt vékás nem ért annyit, mint emebből egy. A gazdáknak volt milliom egy helyen, azt egybehozták és mind itt kapta a jó helyen falu alatt. Az elöljáróság segítette ŐKet, mert ők voltak az elöljárók is." A tisztségviselő, községházára bejáratos embert Csépá n följárókn ak, följáró emberek nek nevezték. Ez azt jelentette, hogy bejáratos volt a községházára, esetleg ott hivatalt viselt, beleszólt a közügyekbe vagy csak feljárt beszélgetni, mert ez a rangjához illett. Az ilyen ember azonnal értesült minden új lehetőségről, ki tudta használni a sa jar javára, ha kellett. Hogy milyen nagy volt a különbség a nemesi származás jogán tanácsra bejáratos ember és az egyszerű, nemtelen szegény ember magatartása között, azt jól mutatja az alábbi elbeszélés: „A legtöbb ember, már ezek a kisembereit, nem is nagyon mertek bemenni a tanácsházára. Sokan egyenesen féltek. Rettegtek a főjegyző úrtól, meg a nagy tekintélyű följáróktól. A főjegyző úr különben nagy tekintély volt mikor az asztalnál ült. Mikor belépett az a szegény ember, először a szemüveg fölött nézett rá, utána meg alatta. Elüvöltötte magát: Te mit akarsz? Akkorra szegény embert a halóverejték már verte kifele. Az anyád-ide-odáját ! Ahogy a főjegyző káromkodott. Kitakarodj! Mert meg sem mert szólalni. Szegény ember hát elment haza. Mondta aztán mikor hazament: Hallod, anyus, mikor ón bementem... Én többet az életbe nem megyek a tanácsra. Látod milyen vizes
