Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Szabó László: Csépa község társadalma
termett csak rajta, olyan vízjárta volt. Oszt valakik lementek gyíkényt vágni. Az egyiknek a pióca beleragadt a lábába, oszt el kezdett kiabálni: Csípi Csíp! Csíp! Azt mondták a többiek: Csíp a* bizony! Csíp a^ ! így maradt rajta, bogy Csipa . De mán nemesítve lett, ma azt mondják Csipa helyett, hogy Csépa ."^ A mai Csépa egyik határrésze Pókahaza . A község lakói szerint hajdan ez volt Csépa . i,A falu eredetileg nem itt volt, hanem Pókaházá n. A török elől menekültek ide a lakosok. Még én is találtam szántás közben egy halottat. Csak csupa csont volt. A koponyája olyan délnyugat irányba volt, srógan feküdt". „A török elől ide Pókaházáról menekültek az emberek ós azok létesítették Csépát". A valóság azonban az, hogy Pókahaza , amely a Pál név becézett alakjából keletkezett földrajzi név / PálPóka/ , későbbinek tűnik -háza utótagja miatt, mint a puszta személynévből keletkezett Csépa. 1 ^ A Pókahaza nevet a népetimológia a pók főnévből származtatja, s a pókaházi legelőn található számos apró lyukat a pókok házá nak tekinti."^ 1 Csépa és Pókahaza törökkori kapcsolatát, illetve az egyik faluból a másikba menekülést, mint megtörtént eseményt helyesen őrzi az emlékezet. Mert bár Csépa és környéke a török időkben hosszabb-rövidebb ideig elnéptelenedett, az Alsó-Tiszazug népe mégis kontinuusnak tekinthető e tájon. A veszedelem elől hol a Tisza egyik, hol a másik partjára menekült a nép. Védelmet jelentettek a környék nádasai, szigetei is A menekülőket mindig befogadta a Tiszazug ekkor legnagyobb települése, a folytonosan lakott Tiszakürt is. A lakók egy része ott maradt, más részük azonban a vész elültével visszatért falujába, birtokára. Botka János alapos vizsgálatok után jelenti ki: », ••.Tiszakürt lakosságának folytonossága egyben, ha nagyon korlátozott mértékben is, 12 a z alsó-tiszazugi népesség folytonosságát is jelentette" . Igazolja ezt számos, a török időkre utaló, már korábban is feljegyzett monda, helynév, illetve több, ma is elo történet. ' Csépa népességének magja tehát megegyezik a tiszazugi népesség alaprétegével. Ez pedig számos szállal köti a szomszédos községekhez is. Ezért mondják Csépá ra azt, hogy „Olyanformák a csépaiak is, mint mink". / Tiszakürt/ „A csépaiak nem különböznek tőlünk". / Tiszaug / Ehhez az azonossághoz természetesen hozzájárult az is, hogy a Tiszazug minden községébe húzódtak be a környező vidékekről lakosok a 18-19. században s ezek egymással is építettek ki kapcsolatokat, növelték a hasonlóságot. Mégis, ha Csépá ról érdeklődünk, sem a Tiszazug települései, sem Öcsöd vagy Kun szentmárton lakossága nem az azonosságot, hanem sokkal inkább az eltérést fogalmazza meg. Megfigyelhető, hogy valamennyi község Csépát mintegy kiemeli a Tiszazug községei közül, s megkülönböztetett helyre állítja. A megkülönböztető jellemvonások pedig rávilágítanak a csépa i lakosság zömének eltérő eredetére is. Az alábbiakban ezeket vizsgáljuk meg. 1. A község nemes jellege „ Csépát azelőtt nemesek lakták. Oda még a szolgabíró sem mehetett be, ha azok nem akarták. Előbb beüzent a falu határáról, hogy bemehet-e, aztán eresztették oda". / Tiszakürt /^ „A csépaiak a jobbágyvilágban nem voltak jobbágyok, hanem nemes urak. Nem gatyában jártak azok, így mesélte édesapám, hanem kék zsinóros nadrágban. Különben ugyanúgy dolgoztak, mint mink". /T iszasas / „Csépát azelőtt Nemes-Csépának nevezték, mert a jobbágyvilágban nemesek laktak ott". / Cibakháza/ „A kunszentmártoniak azért nősültek szivesen Csépáról, mert ott találtak magukhoz valót a kunok. A csépa iak nemesek voltak, a kunszentmártoniak is, kun nemesek". / Kuns z e nt márt on / A környék lakói tehát ismerik a Nemes-Csépa nevet, s tudatában vannak egykori
