Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Havassy Péter: Csépa történeti vázlata a kezdetektől a 19. század végéig
1900-ban az 1213 keresőből 106-an az iparban, 24en a kereskedelemben, 26-an a közszolgálatban, 4-en a közlekedésben dolgoztak, s ha ehhez hozzászámítjuk a házi cselédeket és egyéb foglalkozásúakat /56 fő/, akkor mintegy 18 %-ra tehető a nem köz80 vétlenül mezőgazdasági munkából élők aránya. Csépa gazdasági élete a 18-19. században Csépa betelepüléséig területén a tiszakürt i és tiszasas i lakosok szántottak, vetettek.^ Határa nagyon elvadult lehetett, mert a beköltözni kívánó Czucz családnak két évi munkájába telt, amig megtisztította a földeket a „vadállatoktól", gazoo tói. A birtokosok a legelőt, erdőt, halászó vizeket közös kezelésben hagyták, de felosztották maguk között a belső telkeket, majd a határ szántóföldi művelésre alkalmas, ármentes részét, az un. Felsőföldet, ahol 1751-ig a következő dűlőket alakították ki: Kunszentmártoni Ut melletti Föld, Olasz-veremhát, Szőlőkútjára-járó, Kútra- járó, Gyepre-járó, Fertőre-való, Szőlökre-járó, Hosszú, Határút-melletti, ezeken kívül 1775-ben művelés alá vonták a Csípsár, Gyeprejáró-alsómező Ujfogas, Császárútján-keresztüljáró, Papföldekvégóre-járó Rövid, Kút-Kopolya, Nagy Fertőre-járó, Szilfa, Kunhalom és Pénzásás nevü dűlőket.^ A határ a 16. században két, 1801-től háromnyomásos volt, vetés előtt általában kétszer szántottak. A község gazdasági életében a gabonatermelés - főleg a búza és árpa - állt az első helyen. Kézzel vetettek, vesszőboronával boronáltak, a kaszával aratott búzát keresztekbe rakták, amiket aztán a szérűskertbe hordtak, majd a nyomtatással nyert magot a faluszéleken lévő /Olaszvermek-dűlője, Olasz-veremhát/ vagy a házak udvarán ásott, égetett falú vermekben, a 19« század közepétől inkább hombárokban és ládákban tárolták, innen a 84 termény a száraz ós a Tiszán álló tombácos /vízi/ malomba került. Vizsgáljuk meg, hogy a termelt gabonamennyiség elegendő volt-e a lakosság szükségleteinek fedezésére. A kérdés megválaszolásához adatbősége miatt az 1866. évi összeírást használtuk fel. Eszerint 3 Csépá n a kenyérgabonaként alapvetően számításba jövő ősziekből, így búzából 2516, kétszeresből 1500, rozsból 600 /összesen 4416/ pozsonyi mérő termett, ugyanakkor az évi szükséglet 15306 mérő volt, tehát a lakosság a számára szükséges mennyiség 1/3 részét sem tudta előállítani, ráadásul „a termés olyan silány ós többnyire csak vad mag volt", hogy a helyi plébános búza helyett pénzben kérte a részére járó párbért. A krumpli felhasználása sem jelentett megoldást, hiszen ebből is 2610 mérő volt ekkor a hiány. A tavaszi terményeknél már mutatkozott valami felesleg /árpából 100, zabból 50 mérő/, de a kenyérgabonát esetenként pótló kukoricából és kölesből 1447, illetve 540 pozsonyi mérő hiányzott. A gabona beszerzéséhez csekély segítséget nyújtott a borból származó jövedelem, mivel forrásunk szerint ez volt az egyetlen termék, amelyből a szükségeshez képest dupla mennyiség állt rendelkezésre.^ Q Q A művelési ágak megoszlása és az állattenyésztés alakulása : 1789 1851 katasztrális 1366 1895 holdakban szántó rét 1000 2410 340 1256 3185 670 445 1810 342 309 317 legelő szőlő kert, gyümölcsös erdő nádas művelés alá nem vont terület 576 36 15 összesen 1119 4955 4025 4960
