Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )

Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása

jük. Mindkét elnevezés a Csépát betelepítő palóc eredetű lakosság kultúrájának részeként maradt meg napjainkig. A Dél-Alföld táplálkozási kultúrájának hatását egy jelenség esetében figyelhettük meg: ez a töltött káposzta szárma neve. A csépa

i táplálkozás hétköznapjainak heti étrendje megfigyeléseink szerint a Tiszazug többi településén általános gyakorlattal megegyezik. Az ünnepi étkezés körében a karácsonyböjt étrendje mutat az észak-magyarországi területekkel rokonságot, a sokféle csemege fogyasztásával, valamint a jósló és termékenységet előidéző tevékenységek sorával. A karácsonyböjt jellegzetes étele a habart bab és az angyali csík

, amelyet palóc vidéken is ezen a néven ismernek. A jeles napok közül a nagypéntek étkezési rendjében Csépa református vallású környezetéhez hasonult, Tiszazugban általános sóba-vízbe leves és a halkrumpli volt a nagypéntek déli eledel, Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó ünnepi alkalmak, a keresztelő és a lakodalom ételei azt mutatják, hogy az étrend megegyezik a Tiszazugban s az Alföldön szokásossal. Az erősebben hagyományőrző halotti torban találtuk nyomát egy - talán szintén - a palóc vidékekre és a Jászságra jellemző etnikus jegynek: a halotti tor ételeként számon tartott kalácsnak és bornak. A fentiekben röviden összefoglalt és számbavett kulturális jegyei a népi táp> lálkozásnak alakították ki azt a meggyőződésünket, hogy bár Csépa alapvetően az alföldi táplálkozási tájba sorolható be, a táplálkozás szerkezetét mégis jelentős mértékben módosítják, színezik a palóc eredetű lakosság máig megőrzött hagyományai