Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Bereczki Ibolya: Csépa népi táplálkozása
A Szolnok megyei Néprajzi Atlasz 62. kérdéscsoportja - amely a kovászt vizsgálja - a Tiszától nyugatra eső, főieg jászsági területen találta jellemzőnek az egyik sütéstől a másikig eltett kovászt, míg a Nagykunságban, a Tiszazugban, valamint Szolnok környékén az atlasz szerint a pár volt az erjesztőanyag, melyet hagyóCIO mányosan használtak. Ebből a képből válik ki a Jászságból kitelepült lakosságú Kunszentmárt on , amelynek kenyérsütését szintén Gulyás Éva vizsgálta és hasonlította össze a Jászapáti éval. Kunszentmárton ban is ismerik az egy darabban eltett magkovász t , amely azonban másodlagos jelentőségű a többfajta pár mellett. A magkovász az alföldi környezeti adottságok miatt Kuns zentmárt onb an idegen elem, s a 18. századi jászsági újratelepülés eredményeként honosodott meg, állapította meg Gulyás Eva. 69 Gsépa kulturális elkülönülése, ugyanakkor kapcsolódása a Tiszazughoz, az erjesztőanyagok esetében is jól nyomon követhető. Az atlasz mellett más megfigyelésekből is tudjuk, hogy a többi tiszazugi településen a pár az általános kelesztő, mellette az újabb keletű morzsoltka , morzsótka fordul még elő, de az egy darabban eltett kovászmag ismeretlen. Tiszakürt ön háromféle párt használtak: a borhabos at, a tésztas párt és a komlóspárt .' Nagyrév en fehér bor habját korpával gyúrtak össze és kevés komlóval ízesítették. Kedvelték a komlós párt : a komlót árpával, kis zab71 bal és vöröshagymával együtt főzték meg.' Nagyrév en, Tiszainokán leforrázott akácvirággal is készítettek korpaélesztőt Csépá n a többféle pár ismerete és viszonylag széles körű alkalmazása azt jelzi, hogy a falu lakossága a betelepülés óta eltelt időszak alatt bizonyos fokig hasonult a környezetéhez, igazodott annak uralkodó eljárásaihoz. Mivel azonban a táplálkozás a kultúra erősen hagyományőrző része, itt maradhattak meg az olyan elemek, amelyek az egykori Nógrádból, Borsodból, Hevesből idetelepült palócok sajátjai voltak. Legjellemzőbbnek az észak-magyarországi kapcsolatra utaló jegyek közül a magKovász használatát tartjuk, hiszen az erjesztőanyagnak ez a fajtája a táplálkozásban nemcsak terminológiai különbséget, hanem szerkezetben eltérést is jelent az Alföldön általánostól. Csépá n, megfigyeléseim szerint, az egy darabban eltett kelesztőanyag használata jóval intenzívebb, mint akár a Jászságban, akár a jászsági újratelepülésü Kunszentmárton ban, illetve a szintén észak-magyarországi megyékből újratelepült Tapio menti falvakban. ' A kenyérsütés fontos mozzanata a kovászolás. A sütés előtti nap reggelén áztatták be a kovászt vagy a pár t, de minden kenyérhez egy dekányi, boltban vásárolt élesztőt is számítottak. Délután négy-öt óra körül verték a kiskovászt , ebbe tették bele az élesztőt is. A dagasztószékláb on elhelyezett dagaszt óteknőb e előre elkészítették a lisztet, a teknőre keresztfát , lapockát , annak tetejére párszűrő szitá t raktak. A langyos vízben elmarcingolt párt rászitálták a lisztre és lapockáv al, másik nevén kovászverö kanál lal addig verték, amíg fölhólyagosodott, hólyagokat vert . Ekkor liszttel lehintették, sütőabrossz al és dunnával leterítették. Este nyolc óra tájban, ha jól megkelt, újra kovászolták: a kiskovászh oz vizet szűrtek, lisztet tettek hozzá és újra felverték. Ez volt az anyakovász vagy nagykovász , néhol egyszerűen csak kovász . A kovászolás módja újabb, Csépát az alföldi táplálkozási tájtól elválasztó elem, ugyanis ezen a területen ismeretlen a kétszeri kovászolás.^ 4 Az észak-magyarországi hatásoknak kitett Jászság ebből a szempontból is az Alföldhöz igazodott: 75 Jaszdozsan , Jaszarokszállás on nem ismerik a kiskovászt .'^ Tiszakürt ön szintén csak egyszer kovászolták.' 76 Érdekes átmenetet jelent a Hont megyéből újratelepült lakosságú Vezseny példája: itt ugyan csak egyszer kovászodnak - ahogyan ez az Alföldön
