Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai
A századfordulón és még a két világháború között is jelentékeny gazdasági érdekű szálak fűzték a falut Kecskemét hez, kisebb mértékben Kiskunfélegyházáh oz. összességében Csépa egész kapcsolatrendszerével szervesen illeszkedik a dél-alföldi nagytáj életébe. Jegyzetek 1 Andrásfalvy Bertalan , 1973. 2 ifj. Barta János , 1977» Itt szeretném megjegyezni, hogy bár dolgozatom témája a néprajz számos jelentős szakirodalommal rendelkező területével érintkezik, nem éreztem szükségesnek, hogy minden esetben utaljak ezekre a forrásokra. Elsősorban a tiszazugi helytörténeti irodalomra, a Szolnok megyei Néprajzi Atlasz /SZMNA/ adataira és saját gyűjtésemre támaszkodtam munkám során. A néprajzi atlasztörekvésekkel és az etnikai csoportok határainak megvonásával is van érintkező területe e témának, ezért itt utalok Barabás Jenő és Zent ai János munkáira is. 3 Dankó Imre . 19774 Kós Károly , 1972. Ujabban a romániai magyar néprajzi irodalomban több részletes vásárleírás is megjelent. Duka János , 1976., Tar Erzsébet . 1978» 5 Galgóczi Károly , 1853. 139« 6 Galgóczi Károly , 1855. 140. 7 Botka János . 1977» 181-182. A vásártartási jog eredetileg a községé volt, de mivel a vásár- és piactérnek használt falurészek a közbirtokosság tulajdonát képezték, a vásártartást olcsón megváltották, s így az is a közbirtokosságé lett. A község a megváltási összeget az 1920-as évektől megnövelte, a mindenkori bevétel 1/5-ét követelte. 8 Saját gyűjtés 9 A hagyomány azt is említi, hogy a környék vásárain nem volt párja a csépa i paripáknak a szentes i, kunszentmárton i, mezőtúr i vásárokon. Botka János . 1977« 84. 10 Dr. Gonda Sándor . 1899-1978. Magánállatorvos Kunszentmártonban, 1928-tól az újonnan szervezett körállatorvosi kerület orvosa / Csépa , Szelevény , Tiszasas/ . A tiszazugi, főleg a csépa i ló- és baromfitenyésztés fellendítésében nagy része volt. Ő volt a tájfajta lótenyésztő egyesület megszervezője. Gazdasági rovatot szerkesztett a Kunszentmártoni Híradónál, s könyvet írt a babonás állatgyógyítások visszaszorítására. Hagyatékának egy része a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum adattárában található. 11 Saját gyűjtés 12 Saját gyűjtés. Ehhez hasonló szöveget közöl Nagy Kálmán pályamunkája a töröks zentmiklós i piacokról. 13 Botka János , 1977« 169« 14 Galgóczi Károly , 1855. 143. 15 Velő Györgyné 81 éves elbeszélése: „Én a csongorádi rétbe nevelődtem, onnan bizony köllött piacolni. Ide is gyüttünk be Csépára, Csongorádra is, de ide sűrűbben gyüttünk, mer közelebb vót. Tejhasznot, tojást, mikor mi vót kelendő azt hoztuk. Öt kiló túrót is elhoztunk egyszerre, de akkor még csak úgy kicsomókáztuk, oszt 10 fillérért adtunk egy csomót. Szépen sorba raktuk garabolyba, akkor megint tettünk rá ruhát, akkor megint csomóztuk. A tejfölnek mérőit, azt is 10 fillérér adtuk, két decis vót az a mérő. A vajnak 20 fillér vót csomója. Azt úgy gondolatra kicsomóztuk, oszt akkor szép eperfa levelet vettünk, oszt arra raktuk szép tisztára, oszt úgy árultuk." /Saját gyűjtés/
